Egész hétvégén figyeltem a ciprusi helyzetről érkező cikkeket, amik csaknem annyira dühítőek, mint maga a helyzet. Az emberek a szakadék szélén táncolnak, miközben az európai propagandagépezet ontja magából a szokásos szemetet.
Mielőtt nekilátunk, néhány dolgot érdemes tisztázni. A ciprusi betéteket korábban nem adóztatták meg. Jelenleg sincs ilyen adó, mivel a ciprusi parlament nem fogadott el ilyet. Erre csak a mai nap folyamán kerülhet sor, tehát bármi történik is, azt visszamenőleg kell érvényesíteni.
(Időkjelei: A ciprusiak már szombaton sem férhettek hozzá betéteikhez. Semmilyen lekötött betét fölött nem rendelkezhettek, csupán az ATM-ekből lehetett pénzt kivenni, amíg állítólag össze nem omlott az hálózat.)
A következő fontos pont: az intézkedést nem Ciprus hozta. Nicosia népe jelen sem volt az EU csúcson és még véletlenül sem kérte, hogy országának bankszámláit tizedeljék meg, hogy ezzel segítsenek kifizetni adósságukat. Egyes európai országok, Németország, Franciaország, Hollandia és még néhányan követelték, hogy ez történjen, mondta Ciprus elnöke. Tehát világosan fogalmazva az Európai Unió elkobozta a ciprusiak magántulajdonát előzetes tárgyalás, erre vonatkozó hatályos törvény vagy parlamenti hozzájárulás nélkül.
Egy bankszámla nem ugyanaz, mint egy kötvény, részvény vagy bármilyen befektetés. Ezt sokan nem fogják fel. Egy bankszámla nem egyéb, mint egy magánember vagy cég, nem pedig a kormány személyes tulajdona, legalábbis az európaiak eddig ezt feltételezték.
A betétekre létezik biztosítás Európában. Ez országonként eltérő, de létezik. Általában százezer euró értékig biztosítja az állampolgárok betéteit. Most láthattuk mennyit ér ez a garancia a ciprusiak és így minden európai számára. Semmit. Ha az EU önkényesen feloldhatja ezt a garanciát Cipruson, akkor bármelyik országban megtehetik kényük kedvük szerint.
A ciprusi kormány betétekre vonatkozó garanciája a következőképpen néz ki: „A betétekre vonatkozó biztosítás (DPS) valamennyi, a Ciprusi Központi Bank által engedélyezett bank számára kötelező, beleértve ezen bankok külföldön működő fiókjait is. A biztosítás nem vonatkozik más EU tagállamokban alapított bankok ciprusi fiókjaira, hiszen azokat az ő saját országukban érvényes biztosítás védi.
A DPS akkor kerül aktiválásra, amikor döntés születik arról, hogy egy tagbank nem képes kifizetni a nála elhelyezett betéteket, illetve amennyiben egy bírósági határozat a bank felszámolásáról dönt.
A kompenzáció maximum mértéke betétenként 100.000 euró bankonként.”
Tehát szombatig minden betétest biztosítás védett százezer euró mértékéig minden bankban. Szombaton azonban ezt az állami ígéretet megszegték és kiderült, hogy mi is volt valójában: egy hazugság. Ennél azonban még sokkal rosszabb és ijesztőbb, hogy ez Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF nemcsak megengedte a betéti biztosítás megszegését, hanem egyenesen követelte. Egy dolog biztos: amennyiben megtehetik, hogy semmissé nyilvánítsák a betéti garanciákat Cipruson, bármelyik európai országban megtehetik. Továbbá, amennyiben semmissé nyilváníthatják a betéti garanciákat, ugyanezzel az erővel semmissé nyilváníthatják a kötvényszerződéseket egyetlen tollvonással. Semmi sincs biztonságban.
A lényeg: Az Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF támogatja a magántulajdon elkobzását. Egy bankszámla nem számít értékpapírnak vagy befektetésnek. Pont olyan magántulajdon, mint egy autó vagy ingatlan. Németország és Franciaország tulajdonképpen kijelentették: „Ezt akarjuk és el is vesszük, mert a mi kormányaink számára ez szükséges.” Egyelőre nem saját állampolgáraiktól, hanem a ciprusiaktól követelték a Ciprus számára nyújtandó pénzek fejében. Ez nem egy Európai Unió, hanem az Európai Negyedik Birodalom.
„Amikor a társadalomba beférkőzik az elv, hogy a magántulajdon nem egy istenadta törvény és a törvény ereje valamint az igazságszolgáltatás nem védelmezi többé, elindul az anarchia és az önkényuralom.” – John Adams
Az EU válság 2010-es felgyorsulása óta az uniós politikusok leginkább politikai pózokhoz folyamodtak az EU adósság és bankválság megoldását célzó valós pénzügyi megoldások bevezetése helyett.
A miheztartás végett érdemes megemlíteni, hogy „valós megoldás” alatt olyasmit értünk, ami (a) kimossa a rossz adósságokat a rendszerből, (b) kezelhető szintre csökkenti az adósság mennyiségét és (c) visszabillenti a bajba jutott országok gazdaságát a helyes kerékvágásba.
Konkrét példával élve, egy valós megoldás nyilván maga után vonna bizonyos következményeket, mint például fizetésképtelenséget, bankcsődöket és akár egyes országok kilépését az eurózónából. Természetesen egyetlen uniós vezető sem áll elő még csak hasonló felvetéssel sem, mert az egyet jelentene a politikai öngyilkossággal, hiszen ezt követően a politikai osztály többi része a javaslatot előterjesztő politikust vádolná minden következményért, ami a lépést esetleg követné.
Ezért az EU politikusok ide-oda passzolgatják a stafétát, félkész, hatástalan intézkedéseket hozva, például megszorításokért cserébe nyújtott mentőcsomagok formájában. Az eredmény, hogy nincs eredmény, azaz semmire sem találnak megoldást, hiszen a döntéshozók nem érdekeltek a saját gazdaságuk javát szolgáló intézkedések meghozatalában. Elég Görögországot venni példaként, ahol egyre több gyerek kerül kórházba alultápláltság miatt, de az ország GDP arányos adósságát még 2020-ra is 120 százalék körülire jósolják.
Az amerikai politikusok nyilván látják, milyen jól működik a módszer Európában (semmit sem javítunk meg, nincsenek nehéz döntések és senki sem veszíti el a pozícióját) és kezdik átvenni a stratégiát.
Nézzük a fiskális szakadék problémáját például, ami az elmúlt hetek végtelen politikai vitáinak egyik főtémája volt. Az eredmény: egy olyan „megállapodás”, aminek eredményeként megemelik az adókat, de nem csökkentik a deficitet vagy az adósságot.
Ugyanaz a nóta. Semmi sincs megoldva, csak jó sok politikai pózolás és ujjal mutogatás.
Sajnos egyre több hasonló „intézkedésre” számíthatunk a jövőben. Miközben mindenki a fegyverhasználat szabályozásáról beszél, az adósságplafon (ismételt) átlépésének napjáig már csupán egyetlen hónap van hátra. Legutóbb az Egyesült Államok elveszítette AAA hitelminősítését, a piacok zuhanása pedig ezermilliárd dollárt törölt a föld színéről néhány nap alatt.
A következő semmit sem megoldó kör alkalmával a helyzet sokkal rosszabb lesz. Amennyiben az USA ismét veszít hitelminősítéséből, a piacok komoly kockázattal néznek szembe, mivel az amerikai állampapírok jelentik a legkomolyabb biztosítékot a minimum 600.000 milliárd dolláros derivatíva piaccal szemben.
Bármelyik, a származékos piacon alapbiztosítékkal kereskedő bróker megmondhatja, hogy, amikor valakinek megkérdőjelezik a biztosítékát, az ügylet másik oldalán késedelem nélkül követelni fogják, hogy a kereskedő több tőkét mutasson fel az ügylete biztosítékaként. Ez könnyen az eszközök tömeges eladásához vezethet (mint a Lehman bukásakor is történt) és innen a helyzet rendkívül gyorsan el tud fajulni.
A hitelminősítés újabb lerontásának egy másik komoly következménye a kamatok esetleges emelkedése lenne. Egy 100 bázispontos emelkedés azt jelentené, hogy az USA további minimum 100 milliárd dollár kamatot lesz kénytelen fizetni az adóssága után. 2013-ban az Egyesült Államoknak hozzá-vetőlegesen minimum 300 milliárd dollár kamatot kell kifizetnie. A kamatok emelkedése esetén ez az összeg robbanásszerűen emelkedhet.
Az USA GDP arányos államadóssága már most is 100%. A GDP arányos deficit csaknem 10%. Ezek Görögországéhoz hasonló számok. Miközben az Egyesült Államok számos előnyt élvez, amit Görögország nem (például, hogy a világ jelenlegi tartalékvalutáját állítja elő és a világ legnagyobb gazdaságával rendelkezik), a kötvénypiacok nem könnyen bocsátják meg a fiskális kicsapongásokat.
Az amerikai politikusokat azonban úgy tűnik, mindez nem érdekli. Tudják, hogy az ország gazdasága egy katasztrófa és egyre inkább az, de nem a helyzet korrigálásával, hanem a megfelelő bűnbakok felkutatásával töltik az idejüket.
A lényeg, hogy az amerikai adósság helyzetét nem fogják megoldani. Két út lehetséges: Vagy átlépik az adósságplafont vagy sebtében elfogadnak egy újabb törvényjavaslatot a plafon ismételt megemelésére. Egyik változat sem fogja megoldani a helyzetet.
A dollár túlélése érdekében az amerikaiak elemi érdeke, hogy mindenáron diszkreditálják a közös európai fizetőeszközt az euróövezet gyönge láncszemeit alkotó periférikus országokon (Görögország, Írország, Portugália) keresztül. A 2008-as válság kirobbanása előtt az euró teljes mértékben hiteles valutává vált az OPEC-tagországok számára, amelyek olajforgalmuk egy részét euróban szándékoztak lebonyolítani.
Akkoriban egy euró 1,6 dollárt ért, és a befektetők bizalommal fordultak az európai adósság mint az amerikai államadósság hiteles konkurense felé. Ha ez a tendencia általánossá vált volna, akkor az amerikai adósság kamatszintje katasztrofális mértékben megemelkedett volna. Márpedig az USA még akárcsak egy normális kamatszintet sem engedhet meg magának. Az amerikai államadósságot ugyanis mindmáig 3 százalék alatti kamatszinten finanszírozzák, amely abnormálisan alacsony egy olyan abnormálisan eladósodott ország esetében, mint az Egyesült Államok. A Fed mindent elkövet tehát, hogy ez a kamatszint alacsony maradjon, hiszen az amerikai adósságot a lehető legstabilabb és legbiztosabb befektetésnek kell láttatni. Éppen ezért a dollárnak nem lehet alternatívája.
Miután a spekulatív finánckapitalizmus rendszerválságának nyitányaként 2008-ban összeomlott az amerikai másodlagos jelzálogpiac, a Wall Street-i „karvalytőke” (Cristina Fernandez Kirchner dixit) emblematikus képviselői azon kezdtek el agyalni, hogy az amerikai ingatlanpiaci sokk gazdasági hatásait miként lehet – legalább átmenetileg – a külvilágra hárítani. 2010 februárjában a legnagyobb spekulatív pénzalapok (hedge fund) vezetőinek manhattani rutintalálkozóján Soros György jelenlétében állapodtak meg arról, hogy koncentrált támadást indítanak az eurózóna kis országai ellen a dominóhatás kiváltásához. Valójában a görög államadósság bedőlésére játszva, Görögország (és vele együtt az EU periférikus országai) fizetésképtelenségére spekulálva az amerikai hedge fundok a dollár egyetlen komoly konkurensének számító euró meggyöngítését, végső soron az euróövezet szétverését célozták meg.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy Görögország, Írország és Portugália állami költségvetése rendben lett volna, és hogy gazdaságaik ne lettek volna sérülékenyek. Semmivel sem voltak azonban rosszabb helyzetben, mint az USA, Anglia vagy akár Japán. Ez utóbbi eladósodási rátája 200 százalékos, amelyet Görögország sohasem ért el, és mégis megfelelő kamatszinten képes finanszírozni önmagát, noha a legjobb adósminősítést már elvesztette. Az Egyesült Királyság viszont továbbra is birtokolja a legjobb adósoknak járó tripla A-t, ami teljes képtelenség egy olyan ország esetében, amely súrolta az államcsődöt, és amelynek a gazdasága recesszióban, a valutája pedig padlón van. A New York-i székhelyű adósságminősítők ismét bebizonyították, hogy egyáltalán nem objektívek a jegyzéseikben, amikor az európai periférikus országokat a bóvli (junk) kategóriába sorolták, Anglia viszont – mint az USA legfőbb szövetségese – megtarthatta a legjobb osztályzatot.
Egyébként az euróövezet sokkal fizetőképesebb magánál az Egyesült Államoknál is. Ha GDP-arányos államadósságukat vesszük, ez kb. ugyanolyan szinten van (valamivel magasabb 100 százaléknál). A különbség a fedezetlen adósság tétele, vagyis az amerikai kormány összes jövendő kötelezettségei a nyugdíjak, az egészségügyi és társadalombiztosítási járulékok jogosultjaival szemben. Ezek együttesen az amerikai adósságot egy feneketlen hordóvá változtatják, és így a hivatalosan vett 16 ezer milliárdos államadósságtól a rendkívül magas 200 ezer milliárd dolláros pénzügyi deficithez jutunk, vagyis a szövetségi kormányzat ennyivel tartozik a nyugdíjasainak. Még ha ez pillanatnyilag egy elméleti szám is, eklatánsan demonstrálja, hogy technikailag az USA már csődben van.
De ha csak a hivatalos államadósságát nézzük is, ehhez mindenképpen hozzá kell adni a kormány által az országos jelzálog ügynökségeknek (Freddy Mac és Fanny Mae) biztosított implicit garanciák (70 ezer milliárd), valamint a vállalatok (15 ezer milliárd) és a háztartások (20 ezer milliárd dolláros) adósságállományának összegét. Valójában az USA adóssága eléri a GDP-je 300 százalékát, miközben az európai adósságok (állami, vállalati, háztartási) 200 százalékon kulminálnak, és az összes specifikus eladósodottsági mutató (költségvetési hiány, kereskedelmi deficit, folyó fizetési mérleg hiánya, beruházási mérleg stb.) tekintetében is Európa jobb helyzetben van Amerikánál.
Tévedés ne essék: nem csak a görögök manipulálják a gazdasági adataikat. Az amerikaiak e tekintetben is éllovasok. A shadowstats.com internetes oldal elemezte és átkalkulálta az amerikai statisztikákat a ’80-as években alkalmazott módszerekkel, amelyek sokkal becsületesebbek voltak a maiaknál. Ez alapján egyetlen számadat sem állja meg a helyét: az infláció és a munkanélküliség szintjét drasztikusan alul-, a GDP szintjét pedig legalább 30 százalékkal felülbecsülik.
A katasztrófa elkerülhetetlen, mert bele van programozva a rendszerbe. Vége a dollár monopolhelyzetének a nyersanyagpiacon. Kína folyamatosan csökkenti amerikai kincstárjegy-vásárlásait. Ma már nem az amerikai fogyasztó a világgazdaság lokomotívja. A legkevésbé sem képes betölteni ezt a szerepet, mivel teljesen el van adósodva. Minden harmadik amerikainak hét hitelkártyája van, 46 millióan ételjegyre szorulnak, a lakosság 15 százaléka gyakorlatilag kiesett a fogyasztási és megtakarítási körforgásból.
Valójában az új kibocsátású amerikai adósság legfőbb vásárlójává maga a Fed vált. Az amerikai kincstár kibocsátja az adósságot, a Fed pedig hátulról felvásárolja és bankjegyeket nyomtat, amelyeket a kincstár arra használ fel, hogy kibocsássa az adósságát. Az egész egy nagy mosoda. A Fed az utóbbi időben monetáris könnyítésekhez (quantitative easings) folyamodott, vagyis intervencionista pénzpolitikát folytat, amelyre még sohasem volt példa egy állítólag liberális rendszerben. Ma az amerikai gazdaság egy irányított és támogatott gazdaság, amely manipulálja a kötvénypiaci adóssága értékét és ezzel együtt összeomlással fenyegeti a globális adósságpiacot. Ez már a végső visszaszámlálás.
Az Európai Parlament és a Tanács 2000. szeptember 18-án adta ki a 18-i 2000/46/EK jelű irányelvét, amelyben rendelkezik az elektronikus pénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, e tevékenység folytatásáról és körültekintő felügyeletéről. Az említett irányelvet a Magyar Országgyűlés a 2004. évi XXXV. törvénnyel beiktatta a magyar jogrendszerbe. Az említett törvény az elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetekről szól. A törvény leszögezi, hogy az Országgyűlés a készpénz-helyettesítő fizetési módok további bővítése érdekében és a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozására tekintettel látta szükségesnek a törvény elfogadását.
Különböző adatok vannak forgalomban arról, hogy pontosan milyen nagyságot ér el az az összeg, amit Magyarországnak az Európai Unió számára át kell engedni. Pavics Lázár pénzügyi szakértő adatai alapján az évi egy összegben történő befizetés, valamint az átengedett vám- és áfabevételek 1440 milliárd forintot tesznek ki. Ez az az összeg, amit Magyarország évente fizet az Európai Uniónak tagsága fejében.
Dr. Halász József 2006. szeptember 3-án közzétett írásában azt állítja, hogy Magyarország évente 4046 milliárd forintot enged át az Európai Uniónak. Az 1989-től 2004-ig terjedő időszakban pedig 8866 milliárd forintot engedtünk át Brüsszelnek a magyar Külügyminisztérium, az MNB és a KSH adatai szerint a vámok leépítésével, az úthasználati díj elengedésével és más vonatkozásokban a viszonosság mellőzésével.
Az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terv 2. azzal számol, hogy 2007és 2014 között mintegy 8 ezer milliárd forint ”támogatás” hívható le megfelelő pályázatokkal. Ezeknek az összegeknek a felét – s ezt a szakértők többsége se vitatja – Magyarország fizeti be az Európai Uniónak, azaz olyan pénzek visszaszármaztatásáról van szó, amelyeknek legalább a felét Magyarország már előre átadta az Európai Uniónak.
Mit tegyenek az önkormányzatok?
Az ide érkező lehívható pénzeket sikeres pályázatok nyomán az önkormányzatok is megszerezhetik maguknak a helyi gazdaságok fejlesztésére. Az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terv 2. a központi régiónak, azaz Budapestnek adná a lehívható EU-s pénzeknek a nagyobbik felét. Ebből következik, hogy Magyarország hét másik régiója kevesebbet kap, mint a központi.
Az lenne az előnyös, ha az említett lehívható euró-milliárdok központi fedezeti alapba kerülnének és ugyanilyen mennyiségben elektronikus pénzt – e-forintot- bocsátana ki az állam. Korábban az volt a gyakorlat, hogy az állam 100 %-os tulajdonában lévő Magyar Nemzeti Bank bocsátotta ki a forgalomban lévő hivatalos pénzt, a normál forintot. Most azonban az MNB a különböző nemzetközi pénzügyi szervezeteknek küldött jelentéseiben már leírja, hogy átállt a passzív oldali pénzszabályozásra.
Mit jelent az aktív oldali és mit a passzív oldali pénzszabályozás? Az aktív pénzkibocsátás azt jelenti, hogy a Nemzeti Bank a magyar állam monetáris felségjoga alapján, azaz az állami szuverenitás jogán, maga bocsátja ki a pénzt. Ez a pénz nem hitelpénz és nem is kell rá kamatot fizetni. Ez a valódi magyar fizetőeszköz, a normál forint.
A passzív oldali pénzszabályozás azt jelenti, hogy a Nemzeti Bank most már csak várja, hogy távolról, azaz külföldről mennyi deviza érkezik az országba befektetés, hitel, vagy spekuláció révén. Ezt a pénzt a Nemzeti Bank csak befogadja. Mindössze annyit tesz, hogy a devizát denominálja forintra és a rendelkezésére álló monetáris eszközökkel – kamatszabályozással, kötvények kibocsátásával, sterilizációs műveletekkel, a tartalékráta megállapításával – igyekszik meghatározni a forgalomban lévő pénz mennyiségét, elsősorban a denominált, azaz magyarosított forintot. A denominált forint nem normál magyar fizetőeszköz többé, hanem külföldről ideérkezett deviza, hitelpénz, amiért kamatot kell fizetni. Ez tehát csak magyarosított külföldi deviza, kvázi-forint. Az az óriási különbség a két forint között, hogy az egyik hazai kibocsátású és gyakorlatilag ingyen van, a másik viszont külföldi hitelpénz és tetemes kamatot kell utána fizetni.
További különbség az, hogy többé már nem a Nemzeti Bank határozza meg: mennyi pénz, azaz közvetítő közeg áll a termelő gazdaság rendelkezésére, hogy az működni tudjon, hanem ezt most már a külföldi beruházó bankok, befektető alapok, nemzetközi pénzintézetek, vagyis a nemzetközi pénzügyi közösség határozza meg.
Röviden a pénzvilág dönt arról, hogy mennyi pénzt akar beküldeni Magyarországra, hogy a magyar gazdaság működhessen. A passzív oldali pénzszabályozással Magyarország lemondott a saját pénzéről és a termelő gazdaságot kiszolgáló pénzmennyiség szabályozásáról.
Áttörhető-e a pénzvilág diktátuma?
Igen, áttörhető, mert a jelenlegitől eltérő módon is lehet pénzt forgalomba hozni, és lehetővé tenni, hogy azt a magyar gazdaság szereplői az egymás közötti kapcsolataik kiszolgálására használják. Ehhez maga az Európai Unió segítette hozzá a magyar gazdaság szereplőit, elsősorban a vállalkozókat, amikor megalkotta azt az irányelvet, amely biztosítja a megfelelő elektronikus elszámolási technikát az emberek, a gazdasági élet alanyai között létrejött elszámolási kapcsolatokra.
Valamennyi önkormányzat, minden régió létrehozhat elektronikus pénzt, azaz az ellenőrzése alatt álló, a saját igényeit kiszolgáló helyi fizetőeszközt. Ahhoz, hogy ez az elektronikus pénz jól funkcionálhasson, biztosítani kell, hogy akadálytalanul át lehessen váltani a hivatalos pénzre. Egy pénznem iránti bizalom azon múlik, hogy simán átváltható-e más fizetőeszközre. Az akadálytalan átváltást biztosítja, ha annyi elektronikus pénzt bocsátunk ki (önkormányzati, regionális vagy országos szinten), amennyi normál pénz a rendelkezésre áll. Az EU-s irányelvek szerint, ha csak helyileg használják az elektronikus pénzt, akkor nincs is szükség arra, hogy normál pénzből 100 % fedezet álljon a rendelkezésre. Ez a normál pénz fedezet akár 5 vagy 10 % is lehet.
Az említett magyar törvény azonban sokkal szigorúbb, mert előírja, hogy a kibocsátandó elektronikus pénz fedezetének Magyarországon 100%-osan meg kell lennie normál pénzben. Ha számításba vesszük a Brüsszelből lehívható euró-milliókat, akkor ezeket a milliókat a kibocsátandó elektronikus pénz fedezetére célszerű használni. Ebben az esetben a fedezeti célra letett euró kamatozik. A kibocsátott elektronikus pénz pedig forgalomban van és teljesíti a gazdasági közvetítő közeg minden funkcióját.
Hogyan nézne ez ki országos szinten?
A magyar kormány erre illetékes szerve, mondjuk az Államadósság Kezelő Központ, az ÁKK átveszi az önkormányzatoktól az Európai Unióból beérkező pénzt, és kamatot fizet érte. Ezt a kamatot az önkormányzat kapja, nem pedig valamilyen külföldi hitelező. Ezért a kamat is Magyarországon marad, és a magyar társadalom igényeire fordítható. Az önkormányzat azonban a forgalomba hozható pénzhez is hozzájut, mert a beérkezett euró mennyiségének megfelelő nagyságú elektronikus helyi pénzt hoz forgalomba. Az adott önkormányzat területén ezt használják saját céljaikra. Itt elsősorban a helyi gazdálkodási folyamatok közvetítéséről van szó, a helyi termelés és fogyasztás cserefolyamatainak a lebonyolításáról.
Ezáltal többlet fizetőeszköz kerül be a gazdaságba. Ma az a helyzet, hogy miközben a bankrendszer, a befektetési alapok – megfelelő fedezettel és jövedelmezőséggel – nem tudják megfelelően elhelyezni fölösleges pénzeiket, addig a termelőgazdaság, ahol az értékelőállítás folyik, fuldoklik a pénzhiánytól. Van elegendő mennyiségű nyersanyag, munkaerő és elvégzendő munka. E három tényező összekapcsolásához szükséges közvetítő közeg, a pénz, azonban nem áll kellő mennyiségben és olcsón rendelkezésre. Az elektronikus pénzzel olyan mennyiségű többlet-fizetőeszköz kerül be a gazdaságba, amely az egész gazdasági életet fellendítheti, munkahelyek tíz- és százezreit hozhatja létre, és a segélyezett munkanélküliek százezrei ismét adófizető polgárok lehetnének.
Magyarországra már bevezették az eurót
Az, hogy mi az euró bevezetésének dátuma, értelmetlen kérdés. Az eurót ugyanis már évek óta bevezették Magyarországon. Itt legfeljebb a névleges forint, azaz a denominált devizaként működő félfüggetlen, magyarosított külföldi pénz feladásának dátuma van még hátra. Jelenleg az euróval együtt annak denominált változata, a névleges-forint is jelen van. Az új helyzetben már nem lesz forgalomban denominált forint, és egyedül az euró marad a hivatalos fizetőeszköz. Amikor már csak euró lesz forgalomban, akkor veszi kezdetét a magyar gazdaságban az euró diktatúrája.
Ma jobb a helyzet, mert három pénz között választhatnak azok, akiknek a gazdasági tevékenységéhez pénznek nevezett gazdasági közvetítő közegre van szükségük. Az egyik lehetőség az euró (vagy más deviza, például dollár), a másik lehetőség a külföldi deviza denominált magyar változata, a névleges-forint és a harmadik pénz, aminek a felhasználására most már minden törvényes háttér megvan (Európai Uniós és magyar), a regionálisan kibocsátott és felhasznált elektronikus-pénz.
Amikor az MNB diszkréten arról tájékoztatja a külföldi pénzügyi szervezeteket, a pénzvilág irányító intézményeit, hogy ő már csak passzív pénzszabályozást végez, ezzel azt közli velük: “Tiétek Magyarország, úgy működtetitek gazdaságát, ahogy akarjátok, mert tőletek függ, hogy mennyi eurót vezettek rá gazdaságára”. Ha viszont az egyes önkormányzatok, és területi régiók, továbbá az Európai Unió régiójaként Magyarország egésze vállalja elektronikus helyi pénz kibocsátását, akkor ezzel nagyfokú pénzügyi önállósághoz juthat. Az illető régió vagy önkormányzat vezetése saját szükségletei szerint dönti el, hogy mennyi helyi pénz legyen forgalomban.
Mire lehet használni a helyi pénzt? Helyi pénzből meg lehet építeni az utakat, a gátakat, a belvíz elvezető csatornákat, a települések szennyvíz csatornáit, ivóvízellátását, továbbá parkokat lehet kialakítani, lakásokat és családi házakat építeni. Egy-egy nagyobb régióban minden szükséges anyag, munkaerő és tudás biztosítható e munkafeladatok elvégzéséhez. Csak azt kell normál pénzből beszerezni, esetleg külföldről behozni, amihez mégis különleges technológia, gép vagy tudás kell. Ebből is látszik milyen pazarlást jelent külföldről idehozott hitelpénzből építeni az utakat, és ppp-rendszerben (public-private-partnership-ben, magán-köz-társulás-ban) finanszírozni nagyberuházá-sokat.
Szüksége van-e Magyarországnak a forint teljes feladására?
Nincs szüksége rá. Sőt kifejezetten hátrányos a magyarok számára. Az euró jelenleg is törvényes fizetőeszköz Magyarországon, bevezetésének előnyei és hátrányai részben már érvényesülnek a gyakorlatban. Az euró, mint uniós valuta, bevezetése nem pénzügyi és gazdasági, hanem politikai kérdés. A közös európai valuta pénzügyileg testesíti meg az Európai Uniót, mint nemzetek feletti birodalmat. E nemzetek feletti struktúrának az egyik kohéziós eszköze, amely a különböző nagy hagyományú nemzetállamok homogenizálódását segíti elő. Amikor egy ilyen közös birodalmi pénz van forgalomban, az törvényszerűen a birodalom centrumaiban koncen-trálódik, miközben a perifériákból kiáramlik a pénz. Magyarország az Európai Unió perifériájához tartozik. Ezért innen jelenleg is óriási mennyiségben áramlik a pénz a birodalom centrumaiba, évente 5-6 milliárd euró.
A forint teljes és végleges feladása, és az euró kizárólagossá tétele csökkentené Magyarország pénzügyi és gazdasági mozgásterét. Az euró kizárólagossá tétele a ma még rendelkezésre álló lehetőségekről való lemondást jelenti. Gazdasági és pénzügyi értelemben az jelenti a nagyobb szabadságot, ha minél nagyobb mennyiségben, minél többféle pénzt használhatunk a termelőgazdaság, az értékelőállító tevékenység közvetítésére. Magyarországnak nincs szüksége arra, hogy tovább korlátozza pénzügyi és gazdasági önrendelkezését, és tovább csökkentse gazdasági szabadságát. Ezért az Magyarország érdeke, hogy sohane mondjon le a forintról. Ugyanakkor használja ki az eurót arra, hogy mint Európai Uniós pénz, a Magyarországon különböző szinteken forgalomban lévő önkormányzati, regionális és országos elektronikus pénznek a fedezetéül szolgáljon.
Dr. Drábik János: Az emberközpontú világrend (2007)
Munkahelyteremtés és közösségépítés helyi pénzzel: Drábik János és Vezér-Szörényi László előadása Keszthelyen, 2012 április 13-án:
Nemrég a portfolio.hu hírt adott arról, hogy az EKB 100 milliárd eurónyi titokban kiadott hitellel tartja életben a görög bankrendszert. “A belga központi bank elnöke, Luc Coene korábban erről azt mondta, ha közzétennék a szükséghelyzetre vonatkozó információkat, csak súlyosbítanák a bajt.” A hír nem meglepő. Meg akarják tartani Görögországot mindenáron, a pénz itt már nem számít.
Korábban írtuk, a görög pénzügyminiszter bejelentette, hogy a görög bankok készpénztartaléka legkésőbb júniusban elfogy. Csakhogy júniusban újabb választások lesznek, és az esetleges tárgyalások is csak azt követően indulhatnának meg. Külső beavatkozás nélkül garantált, hogy összeomlik a görög bankrendszer. Csakhogy ezt a cionista hatalmi elit nem engedi meg – azért nem, mert ami jelenleg Görögországban zajlik, az már rég túl van a pénz, hitel, gazdasági mutatók, foglalkoztatási ráta és hasonlók kérdésén.
Görögországban háború zajlik. Az összeomlóban lévő rendszer és az azt igazgató hatalmi elit sorban vívja a harcokat az idővel.
Mi a háború?
Az akarat rákényszerítése a másikra, minden eszközzel. A territórium kiterjesztése, és annak erővel fenntartása a másik akarata ellenére. Látható, hogy Görögországban háború zajlik. Egyelőre nem fegyverekkel, – de minden elérhető eszközzel, és lehetőleg minél csendesebben. Gazdasági erővel, pénzzel, befolyással, megfélemlítéssel, manipulációval, aljas köpönyegforgatással és hazugságokkal.
Ebben a háborúban még nincsen két fél, ezért – egyelőre – nem kerültek elő a fegyverek. Az is látható, hogy a cionista hatalmi elit nem csak saját hatalma fenntartása miatt vívja ezt a háborút, hanem a teljes lelepleződés ellen. Ugyanis ha lehull a lepel, és az ellenség láthatóvá válik, a másik fél is meg fog jelenni. Akkor pedig előkerülnek a fegyverek.
Emiatt a hiteleket csendben és titokban utalják ki. Nem akarják elveszíteni Görögországot, mert az egy csata elvesztését jelentené – és minden csata elvesztése a háború végét hozza közelebb. Márpedig ha a háború véget ér, akkor az egyik félnek mennie kell. Görögországban most olyan elkeseredett harc folyik, hogy azt nem lehet se pénzben, se más anyagi dologban kifejezni. Mégis tudni lehet – ha a görögök kilépnek, kihez fordulnának? Az oroszokhoz, kínaiakhoz, esetleg a muszlim világhoz. Bárhogy is alakul, a görögök elvesztése a cionizmus ellenségei malmára hajtja a vizet.
Az is látható, hogy a demokrácia álarca félig lelóg az ördög-pofáról. Görögországban nincsen megválasztott kormány, akinek a törvényeik szerint jogosultsága lenne bármilyen hitelt is felvenni, vagy egyáltalán külföldre bárkivel bármiben megegyezni. A hitelről valaki mégis megegyezett valakivel.
Milyen következtetést vonhatunk le ebből?
Jelen helyzetben senkit nem érdekel, hogy a hatályos törvények kit mire hatalmaznak fel. A megállapodásokat megkötötték, bankvezető a bankvezetővel, vakoló a vakolóval, szép csendben a páholy homályában, vagy luxushotelben méregdrága vacsora mellett. A kormány megválasztása másodlagos, a kormányt majd utólag értesítik, hogy kinek mennyit kell fizetnie és milyen ürügy okán. Mivel törvényesen megválasztott kormány nincs, olyan személyek kötötték meg a megállapodásokat, akiket soha senki nem választ meg, kormányok jönnek mennek, de ők a helyükön vannak, és akkor is tárgyalnak egy ország nevében, mikor annak nincs törvényes kormánya, ami tárgyalhatna.
Lassan lehull a lepel, és akkor megjelenik a másik fél. Akkor pedig előkerülnek a fegyverek. A kapkodás érezhető, a részletekre pedig már egyre kevésbé figyelnek, mert félő, hogy kicsúszik a kezükből az irányítás.
Görögországban több mint egy hét alatt sem tudtak megegyezni a pártok a kormányalakításról. Mivel egyik párt sem tudta megszerezni a koalíció létrehozásához szükséges mandátumokat, júniusra kiírták az újabb választásokat, ami az előzetes felmérések szerint már teljesen más eredményeket mutat majd.
A görög választók ugyanis még a választások előtt egy nappal is bizonytalanok voltak, az akkori felmérések szerint az emberek több mint fele nem tudta egyértelműen megmondani, kire fog szavazni. Az elmúlt tíz nap azt is megmutatta, miért. Az Athéni Gazdasági és Üzleti Egyetem szervezésében készült egy felmérés, ami már 31% fölötti eredményt jelez a Syriza pártnak. Korábban nagy vihart kavart, hogy a párt a választások előtt megnégyszerezte a támogatottságát – csakhogy azóta újra megduplázta. Ez csak és kizárólag annak köszönhető, hogy a párt vezetője nem volt hajlandó összejátszani a hitelszerződést támogató pártokkal, helyette viszont bejelentette, hogy semmisnek nyilvánítja a hitelszerződést, és sikeres kormányalakítás esetén államosítja a bankokat.
Ebből az esetből több tanulságot is le kell vonni. Egyrészt: a görög választók ugyanúgy kiábrándultak a demokráciából, mint az Európai Unió összes többi országában. (nyugaton kevésbé, keleten egyre nagyobb mértékben, de az irányvonal jól kivehető) Nem tudták, kire szavazzanak, mivel az elmúlt évtizedekben a demokratikus politikai elit eljátszotta a becsületét. Mikor a Syriza vezetőjén volt a sor, és a választási ígéretekhez híven nem lépett szövetségre az IMF-pártokkal, ez olyan mértékben megnövelte a párt népszerűségét, hogy a több évtizednyi választási hazugságokat követően ez euforikus hangulatot teremtett az országban. A legújabb felmérés szerint a hitelt erőltető pártok támogatottsága tovább csökkent, a Syriza támogatottsága megduplázódott. Ez már önmagában elég beszédes eredmény.
Másrészt: a bizonytalanság legfőbb oka az utólagos felmérések alapján az volt, hogy a választók nem tudták, melyik pártnak hihetik el, hogy tényleg felmondja a hitelszerződést. Ezért össze-vissza szavaztak mindenkire. Most, hogy a Syriza vezetője a szerződést érvénytelennek nyilvánította, a választók már nagyon is tudják, kire akarnak szavazni. Ez ilyen egyszerű, és ezzel a görög nép sokkal inkább véleményt nyilvánított, mint magával a szavazással.
A görög helyzet egy önbeteljesítő jóslat. (A nyugati rendszer összeomlása is az, és ezzel nem tudnak mit kezdeni) Görögországban a választások után nem alakult kormány. Ez a nemzetközi befektetők körében olyan pánikrohamot idézett elő, hogy a görög gazdaság ha eddig nem is, az újabb választásokra bizonyosan olyan állapotba kerül, hogy elkerülhetetlenné válik a drachma újbóli bevezetése.
Nem árt megjegyezni azt sem, hogy nyugaton már nem folyik éles harc a görög tagságért. Korábban a vita azon folyt, hogy előáll-e majd a mostani helyzet – most már azon vitáznak, hogy a görögök kilépése után milyen sorsa lesz az eurozónának. A Der Spiegel pár napja egyenesen amellett érvelt, hogy a görögök lépjenek ki az eurozónából – és hogy a több éves médiacsendet megtörve egy ilyen cikk megjelenhetett, az szintén beszédes.
Júniusban újabb választások lesznek, ami a jelenlegi állás szerint kétféleképpen végződhet: vagy a Syriza egyedül megszerzi a kormányalakításhoz szükséges 151 mandátumot, vagy egy kisebb párttal lép szövetségre és koalíciós kormány fog létrejönni. Mindkét esetben egyértelmű a bankok államosítása és a drachma bevezetése. A veszteségek miatt pánikoló befektetők éppen most teremtik meg az ehhez szükséges feltételeket.
A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvényben, valamint a végrehajtása tárgyában kiadott, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról szóló 327/2011 (XII.29.) Korm. rendeletben foglaltakról.
Az „új igények” és a „soros (időszakos) felülvizsgálatok” esetében ismegszűnik a saját jogon megállapítható rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátás, a rehabilitációs járadék ellátás, a rendszeres szociális járadék, illetve az átmeneti járadék ellátás (valamint a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka). Ez nem egyenértékű azzal, hogy az eddig folyósított pénzbeli ellátása megszüntetésre kerül.
A rokkantsági nyugellátások, illetve az rendszeres szociális- és az átmeneti járadék helyett rokkantsági, vagy rehabilitációs ellátást (illetve bányászok egészségkárosodási járadékát) lehet megállapítani.
A 2011. december 31-ig megállapított rehabilitációs járadék ellátás a határozatban megjelölt időpontig lehet továbbfolyósítani azzal, hogy annak meghosszabbítására 2012. évtől már nincs lehetőség.
2012. januárjában minden érintett személyre szóló értesítést kap, amiben helyzetére vonatkozóan tájékoztatják a változásokról.
Új igények
Az egészségi állapot változáson alapuló ellátások igénybejelentését a lakóhely szerint illetékes kormányhivatal nyugdíj-biztosítási igazgatóságánál lehet beadni személyesen, postai- vagy elektronikus úton. Az ellátás megállapításáról, vagy elutasításáról a nyugdíj-biztosítási igazgatóság határozatban dönt. A határozathoz a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) szakhatósági állásfoglalását is be kell szerezni, ezért az igénybejelentést követően a nyugdíj-biztosítási szerv értesítése szerint az NRSZH területileg illetékes kirendeltségének szakértői bizottsága komplex minősítés keretében vizsgálatot végez és megállapítja az igénylő egészségkárosodásán alapuló egészségi állapotát, illetve rehabilitálhatóságát.
Amennyiben a szakértői bizottság az egészségi állapotot 60%-ban, vagy annál kisebb mértékben véleményezi (ez korábban 40% vagy azt meghaladó egészségkárosodásnak felelt meg) és a foglalkoztathatóság tekintetében az igénylőt rehabilitálhatónak minősíti, úgy az igénylő rehabilitációs ellátásra szerezhet jogosultságot.
A rehabilitációs ellátás mértéke az egészségi állapot mértékétől is függ, így amennyiben az egyéb jogosultsági feltételeknek[1] az igénylő megfelel a következőképpen alakul az ellátás összege:
A rehabilitációs ellátás legkorábban a kérelem benyújtásától állapítható meg, a folyósítás kezdetétől legfeljebb 3 évre.
A rehabilitációs időszak alatt rehabilitációs szolgáltatások kerülnek biztosításra.
A rehabilitációs ellátás folyósításával egyidejűleg nem engedélyezett a kereső-tevékenység, ebben az esetben az ellátás folyósítása felfüggesztésre kerül.
Amennyiben a foglalkoztathatóság szempontjából a szakértői bizottság az egészségi állapotot 60%-ban, vagy annál kisebb mértékben véleményezi és a rehabilitációt nem javasolja, úgy az igénylő rokkantsági ellátásra lehet jogosult.
A rokkantsági ellátás mértéke az egészségi állapot mértékétől is függ, így amennyiben az egyéb jogosultsági feltételeknek* az igénylő megfelel, a következőképpen alakul az ellátás összege:
A 2011. évi CXCI. törvény értelmében annak az igénylőnek is rokkantsági ellátást kell megállapítani, akinek az egészségi állapota 31-60% (egészségkárosodása 40-69%) közötti és a kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartam az 5 évet nem haladja meg.
A rehabilitációs ellátásokat és a rokkantsági ellátásokat a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (NYUFIG) folyósítja.
Ellátásban már részesülők új típusú ellátásai, illetve felülvizsgálata
1. Azok a (2011. december 31-én) rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátásban részesülő személyek, akik már betöltötték az öregségi nyugdíjkorhatárt, felülvizsgálatra nem kötelezettek. Ellátásuk megegyezik a jelenleg folyósított (illetve 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt) ellátás összegével, de azt a korábbi jogcímeken folyósított ellátás helyett – egységesen – öregségi nyugellátás címen kapják majd.
2. Azoknak a személyeknek, akik 2011. december 31-én
I. vagy II. csoportú rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátásban, illetve III.csoportú rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugellátásban részesülnek és 5 éven belül betöltik az öregségi nyugdíjkorhatárt, vagy
rendszeres szociális járadék ellátásban részesülnek és már betöltötték, vagy 5 éven belül betöltik az öregségi nyugdíjkorhatárt, vagy
átmeneti járadék ellátásban részesülnek
ellátásuk megegyezik a jelenleg folyósított (illetve a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt) ellátás összegével, de azt a korábbi jogcímeken folyósított ellátás helyett – egységesen – rokkantsági ellátás címen kapják majd. Az ellátást folyósító szerv (NYUFIG) az ellátás átalakulásáról 2012. január 31-ig levélben nyújt tájékoztatást. Az átalakítás nem érinti a soros felülvizsgálati kötelezettséget, így ha a szakvéleményben (határozatban), szakhatósági állásfoglalásban soros „időszakos” felülvizsgálati idő került meghatározásra, az érintett a felülvizsgálati időben köteles a felülvizsgálaton megjelenni. A felülvizsgálat helyéről és pontos idejéről a nyugdíj-biztosítási igazgatóság küld értesítést.
3. Azokat a személyeket, akik 2011. december 31-én III. csoportba tartozó rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugellátásban, vagy rendszeres szociális járadék ellátásban részesülnek, és a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt több mint 5 év múlva érik el – függetlenül attól, hogy korábban felülvizsgálatukat a szakértői bizottság nem tartotta szükségesnek, vagy állapotukat véglegesnek minősítette – az ellátásukat folyósító szerv (NYUFIG) 2012. január 31-ig kiértesítést küld a jogszabályok változásáról és az ellátások átalakításáról, valamint a szükséges teendőkről. A tájékoztató levél alapján a fenti személyeknek nyilatkozniuk kell arról, hogy kérik-e az új szabályok szerinti komplex minősítés elvégzését.
A komplex minősítést az NRSZH területileg illetékes kirendeltségének szakértői bizottsága fogja elvégezni.
A jelentkezésre 2012. március 31-ig van lehetőségük.
Azok a személyek, akik a fenti időpontig nem kérik a nyugdíj-biztosítási igazgatóságnál a felülvizsgálat elvégzését Rehabilitációs kártyával történő foglalkoztatásra jogosultak lesznek, de ellátásukat a nyugdíj-biztosítási szerv 2012. május 1. napjával megszünteti.
Azokat a személyeket, akik 2012. március 31-ig kérik a komplex minősítés elvégzését, a nyugdíj-biztosítási igazgatóság – az NRSZH által megadott kapacitás függvényében –szakértői felülvizsgálatra fogja behívni. Azoknál a személyeknél, akik esetében a szakvéleményben (határozatban), szakhatósági állásfoglalásban soros „időszakos” felülvizsgálati idő került meghatározásra, a felülvizsgálati időben lesznek kötelezettek a felülvizsgálaton megjelenni. A felülvizsgálat helyéről és pontos idejéről a nyugdíj-biztosítási igazgatóság küld értesítést.
A 3. pont alá tartozó személyek pénzellátása megegyezik a 2011. december hónapra járó (A III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülők esetén a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt) ellátásuk összegével, de azt a korábbi jogcímeken folyósított ellátás helyett – egységesen – rehabilitációs ellátás címen kapják majd.
A felülvizsgálatot követően csak rehabilitációs, vagy rokkantsági ellátás megálla-pítására van lehetőség, amennyiben az egészségi állapota 60%, vagy az alatti mértékben kerül megállapításra.
A felülvizsgálatot követően az ellátások összege – eltérően az új igényeknél alkal-mazottaktól – az alábbiak szerint kerül majd meghatározásra:
Rokkantsági ellátás esetén az ellátás megegyezik a jelenleg folyósított (illetve a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt) ellátás összegével.
A rokkantsági ellátások esetében lehetkeresőtevékenységet folytatni, viszont meg kell szüntetni az ellátás folyósítását, ha a keresőtevékenységből származó jövedelem 3 egymást követő hónapra vonatkozó átlaga, meghaladja a minimálbér 150%-át.
A szakhatósági állásfoglaláshoz kötött eljárások esetében van jogorvoslati lehetőség.
Az ellátásokat az Egészségbiztosítási Alap fedezi.
________________________________________________________________________ [1] A jogszabály 2.§-a értelmében további jogosultsági feltétel: a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át a TBJ. 5.§-a szerinti biztosítási idő, illetve keresőtevékenység végzésének, és a rendszeres pénzellátásban részesülésnek tilalma is. [2] 2012. évre vonatkozó minimálbér összege: 93.000 forint [3] 2012. évre a közfoglalkoztatási bér összege: 71.800 forint
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!
Magyarország földterületének megszerzése, birtoklása más népnek célja. Ezt több irányból is tapasztaljuk mindennapjainkban, bár ezt a játékot nem nyílt kártyákkal játsszák.
Azok az emberek, akik vállalkoznak, olyan adminisztratív, bürokratikus eszközökkel vannak körbevéve, hogy termelőenergiájának nagy részét ezek lefoglalják. Tulajdonképpen feleslegesen ingyen teszik ezen dolgukat. Az ellenőrző hivatalokat – melyek ténylegesen nem teszik az országot gazdagabbá – tulajdonképpen a dolgozó, termelő rétegek tartják el. Nagyobb cégeknél ezt meg lehet oldani, de kis cégeknél akár csődbe is juttatja a jól megfizetett ellenőrző apparátust kiszolgálni. Sokan mondják, hogy lassan rosszabb, mint a Rákosi-rendszerben.
Ez a rendszer már odáig fajult, hogy nagyon sok munkaadó és munkavállaló is kilátástalannak látja az itthoni lehetőségeket és külföldön próbál munkát találni. Elhagyja az országot.
A múltkor beszéltünk egy nyelvtanárral, aki német nyelvet tanít privát alapon. 32 tanulója van (ebből 4 iskolai tanuló), 28 tanulója nem azért tanulja a németet, hogy Goethe-t olvasson eredeti nyelven, hanem azért, hogy munkát kapjon német nyelvterületen. A tanár elmondása szerint azok a tanulók, akik kint dolgoznak már kb. 1/3-a nem is akar Magyarországra visszajönni.
Kérdem én!
Magyarországnak miért nem éri meg itt dolgoztatni a saját honfitársait, itt előállítani produktumokat, kialakítani szolgáltatásokat?
Az utolsó népszámláláskor kiderült, hogy az egyik 30.000 lélekszámú város lakásainak csaknem a fele üresen áll, lakatlanul. A téli időben feleslegesen fűtik a lakásokat, de az emberek, akik ragaszkodnak életük folyamán megszerzett lakásukhoz, vagyonukhoz, fizetik az adójukat, és az üres lakások fűtését, közös költségét, és sorolhatnám.
Vidéken a munkából megélni nagyon nehéz, a fővárosban még úgy ahogy.
A múltkor beszéltünk egy fiatal gyermekes párral, akinél a fiú német tudás nélkül kiment Németországba egy hónapot dolgozni. Hazajött és eladnak mindenüket, a házát (családi házban éltek, jó körülmények között) és az ott tapasztaltak alapján itt hagyják az országot. Azt mondták nincs miért itthon maradni. Ott minden szinten emberként kezelik őket és a megélhetésük is messze jobb.
Kérdem én! Az ország vezetése vak?
Ha mi tudjuk ezeket az adatokat, ezeket a tendenciákat, akkor miért nem lépnek az itthoni magyar emberek érdekében. Senki ne kergessen felesleges vágyakat. Az EU-nak Magyarország folyamatos befizetője. Nem nekünk kell az EU, az EU-nak kellünk mi! A kormány ragaszkodik hozzá, hogy kifizessék az emberek az uzsorakamattal megtetézett magyar államadósságot. Semmi olyan hazafias tettet nem visz végbe, ami olyan bátor lenne, amilyen bátor a másik oldalon a legatyásító pénzszívó szervezet. A kormányzatnak olyan nagy hatalom van a kezében, mint eddigi történelemben talán még senkinek. Mégsem mennek jól a dolgok!
Miért?
Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a szürke állomány is nagy lépésekkel hagyja el az országot, gondoljunk csak az orvosok kivándorlására, de a mérnökök is kint jobb lehetőségekkel tudnak elhelyezkedni.
Miért?
Ha valakinek kell Magyarország területe, akkor a kitelepítés demokratikus eszközökkel minta- példa itt van nálunk, csak nézz körül kis térségedben. A születések száma is folyamatosan csökken, mégis elég jól tartjuk magunkat a népességi statisztikában, mert az idegen (nem magyar!) bevándorlás olyan mértékű már, hogy a népesség kicserélődése a demokrácia égisze alatt folyamatosan megy végbe. Nem is beszélve a cigányság születési szabályozás nélküli szaporodását.
Talán nem sokan vették észre, de a magyarság fogyását eredményező lépések következményeként a kicserélődő rétegek olyanok – és nem akarok senkit megbántani – akik életük folyamán nem dolgoztak annak érdekében, hogy a másik „fajta” is előnyt szerezzen.
Mi magyarok azért is vagyunk ilyen kiszolgáltatott helyzetben, mert mindig is befogadtunk nemzeteket. A jó szívünket és a vendégszeretetünket más népcsoportok mindig kihasználták, olyannyira, hogy ez lett az eredménye, amiben most vagyunk.
A nyirkai jóslat szerint most nagyon rossz idők jönnek (a nemzet fele elpusztul!). Kb.2017-től pedig jön a teljes béke és visszakapjuk, ami visszajár.
És folyamatosan tehetem fel a kérdéseket megválaszolatlanul…miért?
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!
Ma minden tevékenységünk a pénzen alapul: pénzt kapunk az elvégzett munkáért, pénzt fizetünk a boltban. Hétköznapi szinten a pénz normális értékhordozóként működik; akinek viszonylag kevés van belőle, a saját életét el tudja vezényelni vele. Mindannyian elhisszük, hogy meg tudjuk venni a kenyeret a boltban, jönni fog a gáz és a villany, ha a keresetünk megfelelő részét erre költjük. Ez a közös hitünk tartja mozgásban a valós, hétköznapi életet.
Ugyanakkor azok a szervezetek, amelyeknek a kezében mérhetetlen vagyonok halmozódtak fel, teljesen irreális helyzetbe kerültek. A jelen árfolyamok figyelembevételével megvehetnék a fél bolygót, talán az egészet is – csakhogy százan állnak mellettük, akik ugyanezt megtehetnék. A kezükben levő „vagyon” valós fedezete gyakorlatilag nem létezik. Ha elkezdenének vásárolni, a többiek is venni kezdenének, egymásra licitálva vernék fel az árakat, zuhanna a pénz értéke egészen addig, amíg le nem ereszkedne ez a rettenetes lufi. Mi történne viszont akkor, ha az árak egyszerre több százszorosukra emelkednének? Természetesen a béreket is ugyanígy fel kellene emelni, a beruházások költségei az egekbe szöknének, ennek megfelelően emelkednének a kamatok stb. – a végeredmény a totális káosz.
Ezt elkerülendő ma a bankok a megrendült bizalmat újabb rettenetes mennyiségű mesepénz létrehozásával „orvosolják”. Magyarul, amikor egy bank kénytelen elfogadni, hogy a hitelei mögött nincs fedezet, kiadta a kezében levő pénzt, és nem fogja visszakapni egészen egyszerűen azért, mert nincs annyi megtermelt vagy a jövőben megtermelhető érték a rendszerben, amely valóban behozná az elvárt kamatnyereséget, akkor az állam azt mondja: de igen, itt a pénz, ami neked most hiányzik. Nyilván valós érték emögött sincs, a hiányzó falat tapétával pótolják, mert pont úgy néz ki. Más mód nincs a káosz elkerülésére, viszont ez a „beavatkozás” életben tartja, sőt tovább táplálja azt a rendszert, amely ilyen lehetetlen állapotot idézett elő, és amelynek semmilyen belső motivációja nincs arra, hogy kilépjen ebből a mederből. (Hajnalvilág (2008-2009), nyolcadik(!) oldal)
Talán éppen most van itt a pillanat, amikor tehetünk (tennünk kell) valamit? A híreket figyelve úgy tűnik, valami nincs rendben Mordorban. Most nem a terroristák döntötték le a világbirodalom fizikai szimbólumát (és ezzel úgy jártak, mint a törp, aki megpróbálta szétzúzni kalapácsával a Gyűrűt) – most mintha valami bizonytalan, lassan fél éve tartó recsegés hallatszana a fekete falak mögül, a hazugság, amit a körmönfont pénzügyi konstrukciók meséi takarnak, beleharap gazdáiba, megrezzennek a tőzsdék, a világ urainak mosolya mintha kicsit feszült lenne… Közben Soros György, évtizedes próféciáival a háta mögött vigyorogva malmozik, és odaszúr egyet-egyet (talán még keres is rajta?)
Nem tudom, mi ez, és mit hoz a holnap. Abban viszont biztos vagyok, hogy a tegnap harcai, még ha vesztesek is, tapasztalatot hordoznak. Ezek felismerésében a jelenleg győztes ellenfél előbbre jár, mert győztesként könnyebb felismerni a hibákat, de a tanulás nem csak az ő privilégiuma – a vesztesben megmaradó keserűség és megosztottság viszont igen jó szolgálatot tesz neki, és teljesen biztos vagyok benne, hogy erre rá is játszik. Ha innen nézem a történetet, mégiscsak helyénvalónak tűnnek Aragorn szavai. Szétszóródtunk és egymás ellen fordultunk sokszor, minket is elbódít a Gyűrű – de ez tényleg, és még mindig nem vereségünk napja. Mert még mindig látunk, figyelünk, érzünk – és vágyunk valami mást. Tenyerünkkel mindig eltakarva, egymás, de néha önmagunk előtt is szégyellve dédelgetjük, őrizzük a lángot, hozzá menekülünk, amikor túl közelről érint meg a Sötétség. Lelkünk még mindig nem teljesen a Gyűrű rabja – ezért fáj még mindig a világ, és nem lebegünk valami hitelekből finanszírozott, csodaproteinekkel bekent csillogó, zsibbadt biztonságban.
Magányosan vagy kis csoportokban, gyakran valódi remények nélkül és megrendült hittel – de még mindig kitartunk! (2008 március fél évvel az “első válság” előtt!)
Mordor seregei szeretnék behajtani a világon szerencsejátékuk nyereményét, és ha ezt valaki megkérdi, ilyen frappáns választ is kaphat:
Sajnos, a kérdésről sok újat írni nem tudok, egyik szemem sír, a másik nevet, amikor a mellébeszélés számomra egyértelmű okával kapcsolatban fellapoztam 2008-ban kelt írásaimat. A magyarázat tehát egyszerű. Az újságírónak fel kell tennie a kérdést, mert ez a dolga, és igaza van. A bankárnak pedig nem szabad megértenie a kérdést, főleg nem megválaszolnia, és igaza van. Egyéb kérdés?
Az Egyesült Királyság a jelenleginél jóval hosszabb, száz éves lejáratú államkötvények kibocsátását tervezi, de ismét szóba került a lejárat nélküli államkötvények kibocsátása is. A brit adósságkezelő központ a jövő héten tart megbeszélést erre vonatkozóan.
Ezzel a lépéssel lényegében bebiztosították, hogy az országot elkerülje az Európai Unió tagállamain lassan végighömpölygő leminősítési hullám, ami nem is véletlen. Kapitalista gazdasági környezetben, ahol a magánbefektetők szűk csoportja pénzeli az államot, ez a lépés megfelelő eszköz arra, hogy az állam válságidőszakban is megőrizze ugyanazt a pénzügyi mozgásteret, amivel válságidőszak előtt bírt. Ez csak hírverés kérdése, mivel ebben a rendszerben az állam a magánbefektetőknek árulja magát, így nem véletlen, hogy fontosabbá vált a jó megjelenés, mint a valós teljesítmény.
Hogy az egész csak hírverés kérdése, ez már a kapitalista rendszer korai szakaszában is manipulációkra adott okot. 1815. június 18-án Rotschild ügynökei azt a hírt terjesztették el a londoni tőzsdén, hogy Napóleon megnyerte a háborút. Alig egy nappal azelőtt, hogy Napóleon vereségének híre eljutott volna Londonba, a londoni tőzsdén a részvények ára 95-98%-ot zuhant, és Rotschild felvásárolhatta az akkor formálódó, mára globális jelentőségű részvénytársaságokká fejlődött cégeket. (kis túlzással kijelenthetjük, hogy Anglia egész vállalati rendszerét) Később ez a módszer általánosan ismertté vált, és ami kezdetben a részvények terén, az a nemzetállamok helyén kiépülő, államnak nevezett részvénytársaságok működésében is visszaköszön. Emiatt fontosabb egy “állam” számára a makrogazdasági mutató, mint a népjólét. Ennek köszönhetők az egyszeri nagy bevételek, aminek egyetlen célja az, hogy néhány mutató papíron jobban nézzen ki.
Azóta ugyanez zajlik minden kapitalista berendezkedésű államban. Az állam olyan bordélyházzá lett, amiben a politikai vezetők mint öltönyös szakmabéliek árulják magukat a magánbefektetőknek. A brit kormány lépése ebből a szempontból haladóbb, mint a többi uniós tagállam lépései, mert jobb képet fest magáról. Azt a képet sugallja, hogy az állam ilyen hosszú távon is fizetőképes marad – ami nem mondható el a többi tagállamról, nem is véletlen, hogy nem tesznek ilyen merész lépéseket. Ezzel a brit politikai-gazdasági vezetők bebiztosították, hogy az ország a leminősítési hullámnak vagy nem lesz áldozata, vagy csak az utolsók közt lesz.
De mi történik a többi tagállammal? Ugyanaz, ami 1815-ben a londoni tőzsdén. Kiegészülve azzal, hogy ma már a hitelminősítők is besegítenek. Amelyik ország a betakarítás célpontjává válik, azt leminősítik. A szabadesésbe kezdő részvényeket felvásárolják, így a nem Rotschild érdekeltséghez tartozó vállalkozások nagy részét, az államok pedig szinte könyörögni fognak egy újabb kölcsönért. Így azokat is felvásárolják – már ahol még szükség van ilyenre. Ennek már mutatkoznak a jelei. A brit gazdaság pedig mentességet kap a válság pusztítása alól, mert ott már nincs mit felvásárolni, 100%-os Rotschild birtok.
Az is intő jel – és sok mindent elárul a jelenlegi nemzetközi politikai helyzetről -, hogy nagy mértékben ilyen hosszú lejáratú kötvények kibocsátására legutóbb a világháborús környezetben volt példa.
(Időkjelei: A ciprusiak már szombaton sem férhettek hozzá betéteikhez. Semmilyen lekötött betét fölött nem rendelkezhettek, csupán az ATM-ekből lehetett pénzt kivenni, amíg állítólag össze nem omlott az hálózat.)
Egy bankszámla nem ugyanaz, mint egy kötvény, részvény vagy bármilyen befektetés. Ezt sokan nem fogják fel. Egy bankszámla nem egyéb, mint egy magánember vagy cég, nem pedig a kormány személyes tulajdona, legalábbis az európaiak eddig ezt feltételezték.
A betétekre létezik biztosítás Európában. Ez országonként eltérő, de létezik. Általában százezer euró értékig biztosítja az állampolgárok betéteit. Most láthattuk mennyit ér ez a garancia a ciprusiak és így minden európai számára. Semmit. Ha az EU önkényesen feloldhatja ezt a garanciát Cipruson, akkor bármelyik országban megtehetik kényük kedvük szerint.
Tehát szombatig minden betétest biztosítás védett százezer euró mértékéig minden bankban. Szombaton azonban ezt az állami ígéretet megszegték és kiderült, hogy mi is volt valójában: egy hazugság. Ennél azonban még sokkal rosszabb és ijesztőbb, hogy ez Európai Unió, az Európai Központi Bank és az IMF nemcsak megengedte a betéti biztosítás megszegését, hanem egyenesen követelte. Egy dolog biztos: amennyiben megtehetik, hogy semmissé nyilvánítsák a betéti garanciákat Cipruson, bármelyik európai országban megtehetik. Továbbá, amennyiben semmissé nyilváníthatják a betéti garanciákat, ugyanezzel az erővel semmissé nyilváníthatják a kötvényszerződéseket egyetlen tollvonással. Semmi sincs biztonságban.
„Amikor a társadalomba beférkőzik az elv, hogy a magántulajdon nem egy istenadta törvény és a törvény ereje valamint az igazságszolgáltatás nem védelmezi többé, elindul az anarchia és az önkényuralom.” – John Adams
