Az ENSZ „Magas szintű tematikus vitafórumát a világgazdaság helyzetéről” 2012. május 17-18 között tartották az ENSZ New Yorki ECOSOC termében, amelynek egyik kerekasztal beszélgetésén Mr. R. Seetharaman, a Doha Bankcsoport elnök-vezérigazgatója is részt vett, írja a 4-traders.com.
Hiszel az Új Világrendben? Akkor biztos egy paranoiás őrült vagy. Netán mégsem? Az alábbi cikk arra próbál rámutatni, hogy a négy éve tartó pénzügyi válságra ajánlott globális megoldások és az ENSZ-alapú „Új Világrend” megvalósítása szorosan összefügg egymással.
Ez nem egy összeesküvés elmélet. Az alábbi néhány gondolat Katar legnagyobb magánbankjának elnök-vezérigazgatójától, R. Seetharaman-tól származik.
Egyesek azt mondhatják, hogy kit érdekel egy aprócska és sokak számára furcsa közel-keleti ország bankvezetőjének elemzése. Azonban fontos észben tartani, hogy a hatalmi erők komoly hangsúlyt fektetnek az iszlám elnyugatosítására, és a Katarhoz hasonló kicsi közel-keleti országok tökéletes eszköznek bizonyulnak arra, hogy pénzügyi éket verjenek ebbe a komoly erőnek számító közösségbe, térségbe.
A Bloomberg médiaóriás támogatásával Katart választották a LIBOR-t helyettesíteni hivatott QIBOR létrehozására, napi referenciapontot biztosítva a fedezet nélküli hitelek bankközi kamatlábára. Milyen volumenről is beszélünk? Úgy 90.000 milliárd dollárról.
Katar igenis nagy-játékosnak számít és így Mr. Seetharaman is fontos szereplője a piacnak.
További részletek a 4-traders.com cikkéből:
Mr. Seetharaman kiemelte a válság kezelésére hozott szabályozási reformokat. „A G20-as országok vezetésével, a Pénzügyi Stabilitási Bizottság (FSB), az IMF és a BIS koordinálásával megtörtént a válság kezelésére alkotott szabályozási reformok felülvizsgálata. A Dodd-Frank Wall Street reform és az amerikai Fogyasztóvédelmi törvény segítettek bevezetni a válság kezelésére létrehozott szabályozási reformokat.
A Volcker Szabály is ennek a szabályozásnak a keretében került bevezetésre a sajátszámlás kereskedés korlátozása érdekében. A tőzsdefelügyelet (SEC) emellett keményebb szabályok bevezetését kezdeményezte a fedezeti alapok és magántőke társaságok részére. Az FSB, az IMF és a BIS makro felügyeleti keretrendszerek kidolgozásán ügyködnek, többek között a túlzott tőkeáramlás hatásának mérséklésére. A rendszer szempontjából fontos pénzintézetek, szabályozások, az árnyékbanki tevékenységek felügyelete és a kockázatkezelési gyakorlat szintén a felülvizsgálat alatt álló területek közé tartoznak.
Bizonyára mindenki hallott már az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Célokról. A Wikipedia szerint közülük nyolcat mind a 193 ENSZ tagállam és legalább 23 nemzetközi szervezet elfogadott, mint 2015-ig teljesítendő célokat. Ezek a következők:
Véget vetni a súlyos szegénységnek és éhínségnek
Megvalósítani a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatást
Előmozdítani a nemek közötti egyenlőséget és segíteni a nők felemelkedését
Csökkenteni a gyermekhalandóságot
Javítani az anyai egészségügyet
Küzdeni a HIV/AIDS, a malária és más betegségek ellen
Biztosítani a környezeti fenntarthatóságot
Globális partnerség kiépítése a fejlesztés érdekében
Jól hangzik, ugye? Sajnos tudva, hogy az ENSZ a világot uralni kívánó hatalmi elit egyik fontos eszköze, a látszat csal. A „környezeti fenntarthatóság” például egy tipikus Trójai Faló az igazi ökofasizmus bevezetésére, hogy az ember életének és megélhetésének minden aspektusát „zöld irányítás alá” hajthassák.
A cikk tovább taglalja Mr. Seetharaman lelkes álláspontját a kérdésben és azt is megtudhatjuk hogy jönnek ide a Millenniumi Fejlesztési Célok:
Mr. Seetharaman az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljait a szabályozási reformokhoz és a gazdasági fejlődéshez hasonlította. „A globális szerkezet jelenlegi átszervezése az egyik ENSZ Millenniumi Fejlesztési célt, ’a fejlesztés érdekében kiépítendő globális partnerséget’ támogatja, amelynek célja egy nyitott, szabályozott, előrelátható, nem diszkriminatív kereskedelmi és pénzügyi rendszer kialakítása. A gazdaságoknak muszáj a fenntartható fejlődés elveit beépíteni irányelveikbe és programjaikba, a környezeti források veszteségeinek visszafordítása érdekében.
Ezzel az egyes gazdaságok a ’környezeti fenntarthatóság’ Millenniumi Fejlesztési Célt is elérhetik. A pénzügyi szektor is kiveheti részét a fenntartható fejlődésből a „klímaváltozás kezelését és a globális felmelegedés enyhítését” célzó kezdeményezések támogatásával.
Az idézetből láthatjuk, hogy a globális szabályozási reformokat is úgy alakították, hogy azok összhangban legyenek más diktatórikus kezdeményezésekkel. A kérdés, hogy hogyan.
A válasz (természetesen) … erőszakkal.
Mr. Seetharaman kijelentéseiből kitűnik, hogy a szabályozási intézkedések felhatalmazzák a legfelső szabályozó testületeket, hogy rákényszerítsék a nagybankokat az ENSZ irányelvek betartására.
Ezekből a hangzatos mondatokból úgy tűnik az elit globális szabályozási menürendszerek segítségével készül a hatalom formális átvételére. Ebbe a hatalomba beletartozik a tőkeáramlás és a saját számlás kereskedés (ami meghatározza, hogy mibe fektethetünk) irányítása valamint az a kényszer, hogy a globális piacok résztvevői legszemélyesebb adataikat és legbizalmasabb üzleti információikat is megosszák a hatóságokkal, ha kereskedni akarnak.
A nagy Szem előtt semmi sem maradhat rejtve.
Az emberek általában nem követik szoros figyelemmel a globális szabályozási kérdéseket, azonban ebből a cikkből kiderül mennyire szorosan összefonódtak a pénzügyi és politikai hatalmak az elit legmagasabb szintű párbeszédében. Az Új Világrend lépésről lépésre valósul meg a szemünk előtt.
“Kiút a devizahitelezés tragédiájából” címmel az Echo Tv riportot készített Dr. Léhmann Györggyel, melyben a devizahitelesek témájávalfoglalkozott egy nemrég született Európai Bíróság döntés fényében.
“Az a bank, amelyik Európában páratlanul tisztességtelen módon járt el már a szerződéskötéskor az Európai Bírósági ítélet alapján is, szerintem soha nem lesz tisztességes egyetlen adóssal szemben sem.” – fogalmazta meg kemény kritikáját az ügyvéd úr. Azonban a műsoridő rövidsége nem engedte, hogy álláspontját teljes egészében kifejtse.
Egy kedves olvasónk/nézőnk kérésének eleget téve felkerestük Dr. Léhmann Györgyöt a devizahitelezéssel kapcsolatos kérdésekben. Az Echo Tv-n lezajlott riport után, melyben kifejtette álláspontját, kerestek meg bennünket, hogy az ottani riportból kimaradt dolgokról kérdezzük meg az ügyvéd urat. Ennek a kérésnek eleget téve megkerestük Dr. Léhmannt, és az időpont egyeztetés után felkerekedett forgatócsoportunk a beszélgetés rögzítésére, melynek eredményét az alábbiakban adjuk közre.
Itt a blogban (technikai okok miatt) csak egy rövid részletet mutatunk be a riportból. Aki kedvet kap a teljes anyag megtekintésére, az látogassa meg videó archívumunkat. Kérjük ennek a blog bejegyzés linkjét, vagy a riport linkjét terítve járuljanak hozzá az érdekeltek információhoz jutásához. A honlapunkról letölthető az anyag DVD minőségben is, egy kis támogatás ellenében, mellyel a további munkánkat segíthetik elő (az így letöltött anyagokat NE osszák meg a videó megosztókon, kérjük tartsák be a szerzői jogokat).
Az ehhez hasonló témákat a közszolgálati média valahogy nem kívánja felkarolni, pedig ők az adófizetők pénzéből megtehetnék, hogy ezt a problémát minden(!) oldalról megközelítve bemutassák…
Mert a bankok oldaláról nézve, az ő érdekeiket előtérbe helyezve, már álmunkból felébresztve is fújjuk a válaszokat (a propagandát).
Egy tanács: mielőtt belevág valaki a pereskedésbe, mindenképp tájékozódjon az ügyvéd úrnál a per lehetséges kimeneteleiről (mi történik, ha megnyeri a pert, mit nyer vele; ha nyer, annak mi lesz a következménye, mi lesz a bank lépése azután; mi történik ha vesztesként jön ki a perből; mennyit kell fizetnie vesztesként, ha úgy alakulna az ügy stb.). Mivel a kiinduló pontok sokfélék, így a perek kimenetele is különböző lehet. A per indítása előtt mindenképp mérlegelni kell a várható következményeket, eredményeket, és ennek megfelelő döntést kell hozni. A döntés felelősségét már nem lehet átruházni másra…
Dr. Léhmann György több éve figyeli, tanulmányozza a bankok tevékenységét Magyarországon.
Legutóbbi peres eljárásban már kibújt a szög a zsákból, mivel a bankok már a Pénzügyi Szervezete Állami Felügyeletére mutogatnak, hogy ők csak az engedélyezett banki tevékenységet folytatták. Sajnos ez teljes egészében így van és értetlenül áll az adósok tömege ezen szabályozás engedélyezése előtt.
Dr. Léhmann a banki szerződések több pontjában is kifogásolja az okiratot egy Európai Bírósági döntés alapján, mely elöl egyetlen magyar bíró sem tud elállni, figyelembe kell vegye döntésénél.
Így a szerződések semmisé válhatnak, de a további jogfordulatokat lehet kezdeményezni a pénzügyi rendezés elérése végett.
Az ügyvéd állítja, hogy igazán nincs kire várni, nem fogja sem a kormány, sem a PSZÁF, sem a bankok rendezni ezt az áldatlan, az egész nemzetre kiható problémát. Egyetlen kiút van a független magyar bíróság döntéseiben bízni.
Aki többet szeretne megtudni a részletekről, az nézze végig a honlapon található interjút és döntsön belátásának megfelelően.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on!
Az Európai Parlament és a Tanács 2000. szeptember 18-án adta ki a 18-i 2000/46/EK jelű irányelvét, amelyben rendelkezik az elektronikus pénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, e tevékenység folytatásáról és körültekintő felügyeletéről. Az említett irányelvet a Magyar Országgyűlés a 2004. évi XXXV. törvénnyel beiktatta a magyar jogrendszerbe. Az említett törvény az elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetekről szól. A törvény leszögezi, hogy az Országgyűlés a készpénz-helyettesítő fizetési módok további bővítése érdekében és a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozására tekintettel látta szükségesnek a törvény elfogadását.
Különböző adatok vannak forgalomban arról, hogy pontosan milyen nagyságot ér el az az összeg, amit Magyarországnak az Európai Unió számára át kell engedni. Pavics Lázár pénzügyi szakértő adatai alapján az évi egy összegben történő befizetés, valamint az átengedett vám- és áfabevételek 1440 milliárd forintot tesznek ki. Ez az az összeg, amit Magyarország évente fizet az Európai Uniónak tagsága fejében.
Dr. Halász József 2006. szeptember 3-án közzétett írásában azt állítja, hogy Magyarország évente 4046 milliárd forintot enged át az Európai Uniónak. Az 1989-től 2004-ig terjedő időszakban pedig 8866 milliárd forintot engedtünk át Brüsszelnek a magyar Külügyminisztérium, az MNB és a KSH adatai szerint a vámok leépítésével, az úthasználati díj elengedésével és más vonatkozásokban a viszonosság mellőzésével.
Az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terv 2. azzal számol, hogy 2007és 2014 között mintegy 8 ezer milliárd forint ”támogatás” hívható le megfelelő pályázatokkal. Ezeknek az összegeknek a felét – s ezt a szakértők többsége se vitatja – Magyarország fizeti be az Európai Uniónak, azaz olyan pénzek visszaszármaztatásáról van szó, amelyeknek legalább a felét Magyarország már előre átadta az Európai Uniónak.
Mit tegyenek az önkormányzatok?
Az ide érkező lehívható pénzeket sikeres pályázatok nyomán az önkormányzatok is megszerezhetik maguknak a helyi gazdaságok fejlesztésére. Az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terv 2. a központi régiónak, azaz Budapestnek adná a lehívható EU-s pénzeknek a nagyobbik felét. Ebből következik, hogy Magyarország hét másik régiója kevesebbet kap, mint a központi.
Az lenne az előnyös, ha az említett lehívható euró-milliárdok központi fedezeti alapba kerülnének és ugyanilyen mennyiségben elektronikus pénzt – e-forintot- bocsátana ki az állam. Korábban az volt a gyakorlat, hogy az állam 100 %-os tulajdonában lévő Magyar Nemzeti Bank bocsátotta ki a forgalomban lévő hivatalos pénzt, a normál forintot. Most azonban az MNB a különböző nemzetközi pénzügyi szervezeteknek küldött jelentéseiben már leírja, hogy átállt a passzív oldali pénzszabályozásra.
Mit jelent az aktív oldali és mit a passzív oldali pénzszabályozás? Az aktív pénzkibocsátás azt jelenti, hogy a Nemzeti Bank a magyar állam monetáris felségjoga alapján, azaz az állami szuverenitás jogán, maga bocsátja ki a pénzt. Ez a pénz nem hitelpénz és nem is kell rá kamatot fizetni. Ez a valódi magyar fizetőeszköz, a normál forint.
A passzív oldali pénzszabályozás azt jelenti, hogy a Nemzeti Bank most már csak várja, hogy távolról, azaz külföldről mennyi deviza érkezik az országba befektetés, hitel, vagy spekuláció révén. Ezt a pénzt a Nemzeti Bank csak befogadja. Mindössze annyit tesz, hogy a devizát denominálja forintra és a rendelkezésére álló monetáris eszközökkel – kamatszabályozással, kötvények kibocsátásával, sterilizációs műveletekkel, a tartalékráta megállapításával – igyekszik meghatározni a forgalomban lévő pénz mennyiségét, elsősorban a denominált, azaz magyarosított forintot. A denominált forint nem normál magyar fizetőeszköz többé, hanem külföldről ideérkezett deviza, hitelpénz, amiért kamatot kell fizetni. Ez tehát csak magyarosított külföldi deviza, kvázi-forint. Az az óriási különbség a két forint között, hogy az egyik hazai kibocsátású és gyakorlatilag ingyen van, a másik viszont külföldi hitelpénz és tetemes kamatot kell utána fizetni.
További különbség az, hogy többé már nem a Nemzeti Bank határozza meg: mennyi pénz, azaz közvetítő közeg áll a termelő gazdaság rendelkezésére, hogy az működni tudjon, hanem ezt most már a külföldi beruházó bankok, befektető alapok, nemzetközi pénzintézetek, vagyis a nemzetközi pénzügyi közösség határozza meg.
Röviden a pénzvilág dönt arról, hogy mennyi pénzt akar beküldeni Magyarországra, hogy a magyar gazdaság működhessen. A passzív oldali pénzszabályozással Magyarország lemondott a saját pénzéről és a termelő gazdaságot kiszolgáló pénzmennyiség szabályozásáról.
Áttörhető-e a pénzvilág diktátuma?
Igen, áttörhető, mert a jelenlegitől eltérő módon is lehet pénzt forgalomba hozni, és lehetővé tenni, hogy azt a magyar gazdaság szereplői az egymás közötti kapcsolataik kiszolgálására használják. Ehhez maga az Európai Unió segítette hozzá a magyar gazdaság szereplőit, elsősorban a vállalkozókat, amikor megalkotta azt az irányelvet, amely biztosítja a megfelelő elektronikus elszámolási technikát az emberek, a gazdasági élet alanyai között létrejött elszámolási kapcsolatokra.
Valamennyi önkormányzat, minden régió létrehozhat elektronikus pénzt, azaz az ellenőrzése alatt álló, a saját igényeit kiszolgáló helyi fizetőeszközt. Ahhoz, hogy ez az elektronikus pénz jól funkcionálhasson, biztosítani kell, hogy akadálytalanul át lehessen váltani a hivatalos pénzre. Egy pénznem iránti bizalom azon múlik, hogy simán átváltható-e más fizetőeszközre. Az akadálytalan átváltást biztosítja, ha annyi elektronikus pénzt bocsátunk ki (önkormányzati, regionális vagy országos szinten), amennyi normál pénz a rendelkezésre áll. Az EU-s irányelvek szerint, ha csak helyileg használják az elektronikus pénzt, akkor nincs is szükség arra, hogy normál pénzből 100 % fedezet álljon a rendelkezésre. Ez a normál pénz fedezet akár 5 vagy 10 % is lehet.
Az említett magyar törvény azonban sokkal szigorúbb, mert előírja, hogy a kibocsátandó elektronikus pénz fedezetének Magyarországon 100%-osan meg kell lennie normál pénzben. Ha számításba vesszük a Brüsszelből lehívható euró-milliókat, akkor ezeket a milliókat a kibocsátandó elektronikus pénz fedezetére célszerű használni. Ebben az esetben a fedezeti célra letett euró kamatozik. A kibocsátott elektronikus pénz pedig forgalomban van és teljesíti a gazdasági közvetítő közeg minden funkcióját.
Hogyan nézne ez ki országos szinten?
A magyar kormány erre illetékes szerve, mondjuk az Államadósság Kezelő Központ, az ÁKK átveszi az önkormányzatoktól az Európai Unióból beérkező pénzt, és kamatot fizet érte. Ezt a kamatot az önkormányzat kapja, nem pedig valamilyen külföldi hitelező. Ezért a kamat is Magyarországon marad, és a magyar társadalom igényeire fordítható. Az önkormányzat azonban a forgalomba hozható pénzhez is hozzájut, mert a beérkezett euró mennyiségének megfelelő nagyságú elektronikus helyi pénzt hoz forgalomba. Az adott önkormányzat területén ezt használják saját céljaikra. Itt elsősorban a helyi gazdálkodási folyamatok közvetítéséről van szó, a helyi termelés és fogyasztás cserefolyamatainak a lebonyolításáról.
Ezáltal többlet fizetőeszköz kerül be a gazdaságba. Ma az a helyzet, hogy miközben a bankrendszer, a befektetési alapok – megfelelő fedezettel és jövedelmezőséggel – nem tudják megfelelően elhelyezni fölösleges pénzeiket, addig a termelőgazdaság, ahol az értékelőállítás folyik, fuldoklik a pénzhiánytól. Van elegendő mennyiségű nyersanyag, munkaerő és elvégzendő munka. E három tényező összekapcsolásához szükséges közvetítő közeg, a pénz, azonban nem áll kellő mennyiségben és olcsón rendelkezésre. Az elektronikus pénzzel olyan mennyiségű többlet-fizetőeszköz kerül be a gazdaságba, amely az egész gazdasági életet fellendítheti, munkahelyek tíz- és százezreit hozhatja létre, és a segélyezett munkanélküliek százezrei ismét adófizető polgárok lehetnének.
Magyarországra már bevezették az eurót
Az, hogy mi az euró bevezetésének dátuma, értelmetlen kérdés. Az eurót ugyanis már évek óta bevezették Magyarországon. Itt legfeljebb a névleges forint, azaz a denominált devizaként működő félfüggetlen, magyarosított külföldi pénz feladásának dátuma van még hátra. Jelenleg az euróval együtt annak denominált változata, a névleges-forint is jelen van. Az új helyzetben már nem lesz forgalomban denominált forint, és egyedül az euró marad a hivatalos fizetőeszköz. Amikor már csak euró lesz forgalomban, akkor veszi kezdetét a magyar gazdaságban az euró diktatúrája.
Ma jobb a helyzet, mert három pénz között választhatnak azok, akiknek a gazdasági tevékenységéhez pénznek nevezett gazdasági közvetítő közegre van szükségük. Az egyik lehetőség az euró (vagy más deviza, például dollár), a másik lehetőség a külföldi deviza denominált magyar változata, a névleges-forint és a harmadik pénz, aminek a felhasználására most már minden törvényes háttér megvan (Európai Uniós és magyar), a regionálisan kibocsátott és felhasznált elektronikus-pénz.
Amikor az MNB diszkréten arról tájékoztatja a külföldi pénzügyi szervezeteket, a pénzvilág irányító intézményeit, hogy ő már csak passzív pénzszabályozást végez, ezzel azt közli velük: “Tiétek Magyarország, úgy működtetitek gazdaságát, ahogy akarjátok, mert tőletek függ, hogy mennyi eurót vezettek rá gazdaságára”. Ha viszont az egyes önkormányzatok, és területi régiók, továbbá az Európai Unió régiójaként Magyarország egésze vállalja elektronikus helyi pénz kibocsátását, akkor ezzel nagyfokú pénzügyi önállósághoz juthat. Az illető régió vagy önkormányzat vezetése saját szükségletei szerint dönti el, hogy mennyi helyi pénz legyen forgalomban.
Mire lehet használni a helyi pénzt? Helyi pénzből meg lehet építeni az utakat, a gátakat, a belvíz elvezető csatornákat, a települések szennyvíz csatornáit, ivóvízellátását, továbbá parkokat lehet kialakítani, lakásokat és családi házakat építeni. Egy-egy nagyobb régióban minden szükséges anyag, munkaerő és tudás biztosítható e munkafeladatok elvégzéséhez. Csak azt kell normál pénzből beszerezni, esetleg külföldről behozni, amihez mégis különleges technológia, gép vagy tudás kell. Ebből is látszik milyen pazarlást jelent külföldről idehozott hitelpénzből építeni az utakat, és ppp-rendszerben (public-private-partnership-ben, magán-köz-társulás-ban) finanszírozni nagyberuházá-sokat.
Szüksége van-e Magyarországnak a forint teljes feladására?
Nincs szüksége rá. Sőt kifejezetten hátrányos a magyarok számára. Az euró jelenleg is törvényes fizetőeszköz Magyarországon, bevezetésének előnyei és hátrányai részben már érvényesülnek a gyakorlatban. Az euró, mint uniós valuta, bevezetése nem pénzügyi és gazdasági, hanem politikai kérdés. A közös európai valuta pénzügyileg testesíti meg az Európai Uniót, mint nemzetek feletti birodalmat. E nemzetek feletti struktúrának az egyik kohéziós eszköze, amely a különböző nagy hagyományú nemzetállamok homogenizálódását segíti elő. Amikor egy ilyen közös birodalmi pénz van forgalomban, az törvényszerűen a birodalom centrumaiban koncen-trálódik, miközben a perifériákból kiáramlik a pénz. Magyarország az Európai Unió perifériájához tartozik. Ezért innen jelenleg is óriási mennyiségben áramlik a pénz a birodalom centrumaiba, évente 5-6 milliárd euró.
A forint teljes és végleges feladása, és az euró kizárólagossá tétele csökkentené Magyarország pénzügyi és gazdasági mozgásterét. Az euró kizárólagossá tétele a ma még rendelkezésre álló lehetőségekről való lemondást jelenti. Gazdasági és pénzügyi értelemben az jelenti a nagyobb szabadságot, ha minél nagyobb mennyiségben, minél többféle pénzt használhatunk a termelőgazdaság, az értékelőállító tevékenység közvetítésére. Magyarországnak nincs szüksége arra, hogy tovább korlátozza pénzügyi és gazdasági önrendelkezését, és tovább csökkentse gazdasági szabadságát. Ezért az Magyarország érdeke, hogy sohane mondjon le a forintról. Ugyanakkor használja ki az eurót arra, hogy mint Európai Uniós pénz, a Magyarországon különböző szinteken forgalomban lévő önkormányzati, regionális és országos elektronikus pénznek a fedezetéül szolgáljon.
Dr. Drábik János: Az emberközpontú világrend (2007)
Munkahelyteremtés és közösségépítés helyi pénzzel: Drábik János és Vezér-Szörényi László előadása Keszthelyen, 2012 április 13-án:
Mit szólnál, ha valaki azzal az ötlettel állna elő, hogy minden egyes LED izzó a világon képes az adatkommunikációra? Viszlát GSM bázisállomás, viszlát Wi-Fi, az adatok a fényből jönnek! Az alábbi előadásban Harald Haas arról mesél, hogy egy apró csip segítségével, a háztartásokban egyre nagyobb számban megtalálható egyszerű LED izzók képesek a fény frekvenciáján belül elküldeni azokat az 1-eseket és 0-ákat, amik bármilyen digitális adatot szállíthatnak. Az infrastruktúra (a villamoshálózatba kapcsolt izzók) tehát adott, hogy a világ bármely pontján legyen net, vagy térerő…
Mi lenne, ha minden elektromos izzó a világon adatokat is tudna továbbítani? A TEDGlobal-on Harald Haas először mutat be egy készüléket, amely képes erre. Egy LED dióda felvillantásával, amely emberi szem számára követhetetlen, lényegesen több adatot tud átvinni, mint egy mobiltelefonhálózat antenna – méghozzá sokkal hatékonyabban, biztonságosabban és szélesebb szórásban.
Miközben a nemzetközi ACTA megállapodás és az Egyesült Államok törvényhozó testületei által tárgyalt CISPA törvényjavaslat előkészítik a terepet a világhálón eddig élvezett szabadság korlátozására, a technokraták időt és energiát nem kímélve próbálnak olyan módszereket kidolgozni, amelyek segítségével bárkit bármikor azonosíthatnak és állandó megfigyelés alatt tarthatnak.
Az Európai Unió most azon dolgozik, hogy valamennyi uniós állampolgár számára kötelező, elektronikus azonosító rendszert léptessenek életbe egész Európában, az online és személyes vállalkozások szabványosítására, egy közös „elektronikus aláírás” formájában. Az egységes ellenőrző azonosító az Internet hozzáférést, az online adatokat és az elektronikus kereskedelmet hivatott védelmezni. Ez nem más, mint a Fenevad Bélyegével fémjelzett rendszer egyik fontos elemének bevezetésére irányuló kísérlet és a Bilderberg találkozók egyik kiemelkedő résztvevője áll a hátterében.
Neelie Kroes, az EU digitális ügyekért felelős biztosa olyan törvényjavaslatot terjeszt elő, ami reményei szerint rákényszeríti „a tagországokat úgynevezett egységes e-aláírások, e-azonosítók és elektronikus ellenőrző szolgáltatások (eIAS) bevezetésére.”
Egy ilyen rendszer természetesen előbb-utóbb kiterjedne más területekre is, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy számos EU tagállam polgárjogi alapon elutasította, hogy nagytestvéri eszközökkel ilyen jellegű azonosítási előírásokat kényszerítsen állampolgáraira, amelyek lassan a náci Németországra jellemző politikára kezdenek emlékeztetni. Az EurActiv.com szerint Neelie Kroes idővel „kiszélesítené a jelenlegi Direktíva hatáskörét és kiegészítésként egyéb szolgáltatásokat, mint például az e-pecsét, timestamp (időbélyeg), stb. használatát is előírná,” miközben a nemzetek feletti testület megpróbálna minél több országot rávenni a részvételre.
A nagytestvéri rendszert először az Európai Unióban tervezik bevezetni, majd Észak-Amerikában és idővel a bolygó többi részén is megpróbálnák elfogadtatni, miközben a világot fokozatosan terelik a készpénz-nélküli mátrix felé, természetesen a „biztonságos és ellenőrizhető kereskedelem” és úgy általában a „biztonság” nevében. Az persze nem érdekli őket, hogy a rendszer utat nyitna a személyazonosság csalások előtt és tulajdonképpen megkönnyítené és felgyorsítaná a hamisítók munkáját. Európa esetében különös hangsúlyt fektetnek az „igazán működőképes egységes piac” kérdésére, ami a nagy európai terv jelenleg omladozófélben lévő fontos eleme.
Neelie Kroes 2005 óta rendszeres résztvevője a Bilderberg találkozóknak. A hivatalos vendégek listáján volt 2006-ban Ottawában, 2007-ben Isztanbulban, 2008-ban Chantillyben, 2009-ben Vouliagmeniben és 2010-ben a spanyolországi Sitges-ben, ahová az Európai Bizottság küldöttjeként érkezett.
2011-ben azonban már új titulussal érkezett: az EU digitális ügyekért felelős biztosaként, tehát a fenti előterjesztés nyilván nem váratlanul következett be. A néhány nap múlva kezdődő idei esemény nyilván segíteni fogja Kroes-t az ügy előre vitelében.
A kezdeményezés érdekes módon egybeesik az USA CYBERCOM létrehozásával és az NSA vezetőjének, Keith Alexander tábornoknak a kinevezésével, aki szintén rendszeres Bilderberg résztvevő, és feladatai közé tartozik a kiberháború megnyeréséhez szükséges globális offenzíva elindítása. A szilíciumvölgybeli és egyéb technokraták is képviseltetik magukat a titkos találkozókon, az Internet szabályozására és az adathalászatra irányuló erőfeszítéseik koordinálása érdekében a titkosszolgálati közösségekkel, amelyekkel összedolgoznak.
„És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma.” – Jelenések 13:16-17
Mit gondolhatott János, amikor úgy i.sz. 90-ben egy számára jövőbeli világba nyert bepillantást? Sok ember próbálta azóta megfejteni, hogyan lenne bárki képes egy ilyen egyetemes, diktatórikus gazdasági rendszert létrehozni és felügyelni. Ma azonban, a modern technológia korában ez már nem olyan elképzelhetetlen. Az elektronikus kereskedés térnyerésével és a készpénz fokozatos kiszorulásával szinte mindent lehetséges vonal-kódok, biometrikus és egyéb azonosítók segítésével vásárolni, eladni vagy nyomon követni. Ma már nem nehéz elképzelni, hogy egyetlen központi ügynökség ellenőrizzen minden pénzügyi tranzakciót, egész-ségügyi szolgáltatást, utazást és az élet tulajdonképpen minden területét.
Ehhez azonban a technológia önmagában nem elég. A tervet el is kell adni az embereknek. Amint ezt az alábbi rövid cikkből láthatjuk propagandában nincs hiány.
A BBC egy olyan projektet indított, amelyben felkérnek egyes gondolkodókat, hogy prezen-táljanak egy radikális vagy ellentmondásos elképzelést, ami szerintük megváltoztathatja a világot. Elizabeth Moon a következővel állt elő:
Ezen a héten Elizabeth Moon, sci-fi író azt az elképzelést szeretné támogatni, hogy minden csecsemőt vonalkóddal lássanak el születéskor: „Ha én a világegyetem uralkodónője lennék, ragaszkodnék hozzá, hogy minden állampolgáromra tegyenek egy egyedi, nem leszedhető személyazonosítót, mondjuk egy vonalkódot vagy beültethető chipet, aminek segítségével egyszerűen, gyorsan és olcsón azonosítani lehet mindenkit. Mindenkit ellátnának vele már a születésekor. Csak felé irányítjuk a leolvasót és kész.
Egy ilyen egyedi vonalkód számos előnnyel járna. Háborúban a katonák könnyebben meg tudnák különböztetni a célpontokat a nem harcoló lakosságtól.
Elkerülhetnénk a személyazonosság megállapításakor elkövetett esetleges hibákat, ami az ártatlan szemlélődők halálát okozhatják. A fegyverrendszerek rögzíthetnék a fegyverek használatát, hogy ki, hogyan és mikor használta. Megkönnyítené a felelősségre vonást a harctéren.
Az anonimitás lehetetlen lenne, mint ahogy a személyazonosság téves megállapítása is, így a felelősséget pontosan lehetne számon kérni. Nemcsak a háborúban, hanem békés helyzetekben is.”
1952-ben a Koshima japán szigeten végeztek kísérletet makákókkal természetes élőhelyükön. Homokos édes burgonyát adtak nekik, amit nem túl nagy örömmel de elfogyasztottak. Egyik makákó rájött, hogy a homokot le lehet mosni, és így minden probléma nélkül élvezhető az étel. A tudás apránként elterjedt, főleg a fiatalabb egyedek között. Amikor azon egyedek száma, akik megmosták a burgonyát, elért egy kritikus értéket, a tudás sokkal gyorsabban kezdett terjedni, mint az logikusan következett volna, hirtelen szinte az egész makákó törzs rászokott a krumpli mosásra, sőt a szokás ekkor hirtelen megjelent a tengerentúlon Takasakiyamaban is. Ezt a kritikus értéket hívják a Századik majomnak. Kétkedők és éljenzők bőven akadnak! 1920-ban a Harvard egyetemen William McDougall tizenöt évet áldozott az életéből a patkányok megfigyelésére. Nem irigylem, ellenben ő arra jutott, hogy az első generációja a patkányoknak 200 hibát vétett átlagosan a labirintusból kifelé. Az utolsó generáció már csak 20at. McDougall arra jutott, hogy a megszerzett tudás valahogy tovább örökíthető.
Később McDougall elvégezte ezt a kísérletet Ausztráliában, ahol a patkányok első generációja szignifikánsan kevesebb hibát vétettek, mint a régi patkányok első generációja, habár nem voltak leszármazottai az előbb említett patkánypopulációnak. S a későbbi generációk is sokkal jobban teljesítettek. Rájött, hogy mégsem a gének örökítik át a szerzett tudást, ám ennél tovább senki sem vizsgálódott.
Az 1920-as Angliában egy kék cinege rájött, hogy az ajtók elé kiszállított tejes üveg tetejét átütve hozzáfér a tejhez. Ez a tudás nem sokára 100 mérfölddel arrébb is megjelent, habár a cinegék nem nagyon repülnek 15 mérföldnél messzebbre. 1947-re ez egy általános viselkedése volt a cinegéknek Angliában, míg ugyanez a felfedezésük megjelent Hollandiában, Dániában és Svédországban is. A német megszállás miatt 8 évre megszűnt a tejkiszállítás Hollandiában, s tudni kell, hogy a kék cinegék átlagosan csak 5 évet élnek, ám amikor nyolc év után újra megjelentek a tejes üvegek az ajtók előtt, a cinegét ott folytatták ahol abbahagyták.
A jelenség megmagyarázása nem sikerült a hagyományos anyagi, genetikai tudományok segítéségével, így a magyarázat kissé spirituális jelleget öltött, amelyet persze nem nagyon fogadnak el.
A választ az un. morfogenetikus mező elméletben sejtik megtalálni. E szerint, van egy olyan elektro-mágneses mezőre hasonlító jelenség, amely nem elektromágneses hullámokat közvetít, sokkal inkább információkat. A magunknak tanulunk kifejezés értelmét veszti, sokkal inkább válik igazzá a: mindenkinek tanulunk. Így lehetett, hogy amikor egy tudást elég sok egyed megszerzett, robbanásszerűen kezdett elterjedni a többi egyed között, még ha nem is volt köztük kapcsolat pld.: makákók másik szigeten, kék cinegék más országokban, találmányok amelyet egymástól függetlenül egyszerre találtak fel.
A jéghegynek ez csak a csúcsa, ugyanis számos olyan dologra is magyarázatot ad a morfogenetikus mező elmélete, amelyre egyelőre nem tudunk jobbat, és amelyek a Darwinista elmélet kétségbevonható alapjait is képzik.
Minden sejtünk magában hordozza a teljes genetikai programot. Ez tény. A sejtek elkezdik saját magukat másolni, és egyre több lesz belőlük, és mind a másik klónja. De ha két sejt teljesen ugyanaz, honnan tudják, hogy valamelyiküknek mostantól a májat kell kitenyészteniük, vagy az idegrendszert, vagy a csontot?
Az elmélet szerint a morfogenetikus mező az, amely megmondja a sejteknek, hogy mivé kell alakulniuk. Ez elég bizarrul hangzik önmagában, de ha összevetjük Max Planck, az elektromágneses mező felfede-zőjének gondolataival, vagy az Einstein féle tér-anyag elmélettel, akkor máris elgondolkodtatóbb a dolog. Max Planck azt mondta, hogy a vizsgálatai alatt sosem találkozott olyan tényezővel hogy anyag, s hogy számára az anyag kifejezés nem jelent mást, mint egy halom energiát, aminek alakot ad valamilyen intelligens lélek.
Nemrég a portfolio.hu hírt adott arról, hogy az EKB 100 milliárd eurónyi titokban kiadott hitellel tartja életben a görög bankrendszert. “A belga központi bank elnöke, Luc Coene korábban erről azt mondta, ha közzétennék a szükséghelyzetre vonatkozó információkat, csak súlyosbítanák a bajt.” A hír nem meglepő. Meg akarják tartani Görögországot mindenáron, a pénz itt már nem számít.
Korábban írtuk, a görög pénzügyminiszter bejelentette, hogy a görög bankok készpénztartaléka legkésőbb júniusban elfogy. Csakhogy júniusban újabb választások lesznek, és az esetleges tárgyalások is csak azt követően indulhatnának meg. Külső beavatkozás nélkül garantált, hogy összeomlik a görög bankrendszer. Csakhogy ezt a cionista hatalmi elit nem engedi meg – azért nem, mert ami jelenleg Görögországban zajlik, az már rég túl van a pénz, hitel, gazdasági mutatók, foglalkoztatási ráta és hasonlók kérdésén.
Görögországban háború zajlik. Az összeomlóban lévő rendszer és az azt igazgató hatalmi elit sorban vívja a harcokat az idővel.
Mi a háború?
Az akarat rákényszerítése a másikra, minden eszközzel. A territórium kiterjesztése, és annak erővel fenntartása a másik akarata ellenére. Látható, hogy Görögországban háború zajlik. Egyelőre nem fegyverekkel, – de minden elérhető eszközzel, és lehetőleg minél csendesebben. Gazdasági erővel, pénzzel, befolyással, megfélemlítéssel, manipulációval, aljas köpönyegforgatással és hazugságokkal.
Ebben a háborúban még nincsen két fél, ezért – egyelőre – nem kerültek elő a fegyverek. Az is látható, hogy a cionista hatalmi elit nem csak saját hatalma fenntartása miatt vívja ezt a háborút, hanem a teljes lelepleződés ellen. Ugyanis ha lehull a lepel, és az ellenség láthatóvá válik, a másik fél is meg fog jelenni. Akkor pedig előkerülnek a fegyverek.
Emiatt a hiteleket csendben és titokban utalják ki. Nem akarják elveszíteni Görögországot, mert az egy csata elvesztését jelentené – és minden csata elvesztése a háború végét hozza közelebb. Márpedig ha a háború véget ér, akkor az egyik félnek mennie kell. Görögországban most olyan elkeseredett harc folyik, hogy azt nem lehet se pénzben, se más anyagi dologban kifejezni. Mégis tudni lehet – ha a görögök kilépnek, kihez fordulnának? Az oroszokhoz, kínaiakhoz, esetleg a muszlim világhoz. Bárhogy is alakul, a görögök elvesztése a cionizmus ellenségei malmára hajtja a vizet.
Az is látható, hogy a demokrácia álarca félig lelóg az ördög-pofáról. Görögországban nincsen megválasztott kormány, akinek a törvényeik szerint jogosultsága lenne bármilyen hitelt is felvenni, vagy egyáltalán külföldre bárkivel bármiben megegyezni. A hitelről valaki mégis megegyezett valakivel.
Milyen következtetést vonhatunk le ebből?
Jelen helyzetben senkit nem érdekel, hogy a hatályos törvények kit mire hatalmaznak fel. A megállapodásokat megkötötték, bankvezető a bankvezetővel, vakoló a vakolóval, szép csendben a páholy homályában, vagy luxushotelben méregdrága vacsora mellett. A kormány megválasztása másodlagos, a kormányt majd utólag értesítik, hogy kinek mennyit kell fizetnie és milyen ürügy okán. Mivel törvényesen megválasztott kormány nincs, olyan személyek kötötték meg a megállapodásokat, akiket soha senki nem választ meg, kormányok jönnek mennek, de ők a helyükön vannak, és akkor is tárgyalnak egy ország nevében, mikor annak nincs törvényes kormánya, ami tárgyalhatna.
Lassan lehull a lepel, és akkor megjelenik a másik fél. Akkor pedig előkerülnek a fegyverek. A kapkodás érezhető, a részletekre pedig már egyre kevésbé figyelnek, mert félő, hogy kicsúszik a kezükből az irányítás.
Az alábbi cikk az ’Onion’ nevű amerikai szatirikus hírcsatorna oldalán jelent meg. Az Onion valós és képzeletbeli eseményeket kommentál szatirikus formában. Az itt olvasható cikk az utóbbi kategóriához tartozik (bár sokan valószínűleg nem tudnak rajta szívből nevetni).
A Világörökség Bizottság hivatalosan is bejelentette, hogy a „Gazdagok és szegények közötti szakadék” lett a világ nyolcadik csodája, az „emberiség legkolosszálisabb és leghosszabb ideig fennmaradt művének” nevezve bolygónk vagyonelosztását.
„Az emberi faj epikus alkotásai közül egy sem ilyen megdöbbentő vagy tiszteletet parancsoló,” – magyarázta Henri Jean-Baptiste, a bizottság elnöke. – „Ez egy fantasztikus, legalább ezer esztendős jelenség, ami csodálattal és alázattal tölt el.”
„Hála a korokon át tartó odaadó gondoskodásnak, ez a hihetetlen méretű relikvia maradéktalanul fennmaradt, félelemmel teli tiszteletet parancsolva magának minden új generációtól,” – tette hozzá Jean-Baptiste.
A mérhetetlen gazdaság egész világon áthúzódó szakadéka sok millió csodálót vonz magához évről évre. Az emberiségnek ez a kétséget kizáróan leghatalmasabb saját kezű alkotása a világ minden pontjáról kitűnően látható, legyen az Kelet-Európa, Kína, Afrika, Brazília vagy az Egyesült Államok.
„A világ eredeti hét csodája eltörpül mellette,” – nyilatkozta Edwin MacAlister, a bizottság egyik tagja, a Gazdagok és szegények közötti szakadékról Mexikóvárosban készült fénykép előtt pózolva. – „Az emberi leleményesség csodája ez, ami elhomályosítja még a Kínai Nagy-falat, a Gizai piramisokat, sőt talán még a Nagy Faji Szakadékot is.”
A régészek szerint sok millió rabszolga és jobbágy egész életen át tartó kemény munkájának köszönhetjük ezt a csodát. A leletek azt mutatják a munkát több ezer évvel ezelőtt kezdték, amikor az első elit meggyőzte alattvalóit, hogy a létesítmény az isteni akarat része. Ez a hit a mai napig fennáll. Bár a történészek tagadják az állítást, sok szakértő szerint a Gazdagok és szegények közötti szakadékot a cionisták építették.
„Sokszor a könnyekig meghatódom megdöbbentő szélességét látva,” meséli Grace Ngubane, 31 éves Johannesburgi lakos, aki a szakadék legszélesebb része mentén él. „Ezek felfoghatatlan léptékek… nagyon kicsinek érzem magam. Mondhatni jelentéktelennek.”
Az évszázadok során sok ember próbálta átszelni a Gazdagok és szegények közötti szakadékot, de a bizonyítékok azt mutatják, ez csak keveseknek sikerült és sokan belehaltak a próbálkozásba.
A szakadék elismerése, mint a világ nyolcadik csodája, pont 50 évvel az után valósulhatott meg, hogy bizonyos mozgalmak a szakadék bezárását kezdték követelni. Azonban néhány elszánt politikus és iparmágnás fáradhatatlan tevékeny-ségének köszönhetően, úgy 1980 körül hatalmas munkálatok kezdődtek a szakadék megőrzése, sőt kiterjesztése érdekében.
„Lélegzetelállító!” – mondja Lloyd Blankfein, a Goldman Sachs elnök-vezérigazgatója, a szakadék egyik főtámogatója. – „Az elmúlt évek nehézségei után nincs nagyobb öröm számunkra, mint látni, ahogy a szakadék napról napra szélesedik. Természetesen vannak ellenzők, akik szerint fennáll a veszély, hogy egy bizonyos szélesség után az egész szerkezet összedőlhet, milliókat rántva magával a halálba, de én személy szerint hajlandó vagyok vállalni ezt a kockázatot.”
„Azonkívül valami azt súgja, hogy nekem nem esne bajom” – tette hozzá.
Az “Új Világrend – Álom vagy valóság?” című bejegyzésünk forrásoldalán elég terjedelmes beszélgetés alakult ki az Új Világrend témáról, amelyben a másik oldal is képviseltette magát. Az “Illuminati” néven hozzászóló személy betekintést enged az Új Világrend (NWO) építőinek gondolatvilágába. Vajon miért is van szükség a bevezetésére, milyen mozgatórugói vannak az eseményeknek? A hozzászólásaiból talán mindenki megérti, miért is kell (szerinte/tük) megtisztítani a Földet ~6,5 milliárd “haszontalan zabálótól” (ahogy Henry Kissinger nevezi a tömeget, a biomasszát, ami beszennyezi a Földet).
1. menet: “Nem értem, mi a gond az Új Világrenddel. A mostani káosz és ösztönszerű létezés helyett hoz egy megtervezett, logikusan felépülő, optimalizált társadalomszerkezetet. Igen, lesznek vesztesei a dolognak, méghozzá több milliárdan. Ők azonban már most is vesztesek és mindig is azok voltak. Afrika, Ázsia, Dél-Amerika régiói mind-mind teljesen szükségtelen kinövései, rákos gumói a világnak és a világgazdaságnak, és olyan terheket rónak az egész civilizációra, amik a továbbiakban egyre kevésbé vállalhatóak. Ráadásul az itteni emberek nem produktívak, nem adnak hozzá semmit semmihez, a rájuk költött pénz kidobott összeg az ablakon, bármekkora mennyiségről legyen szó.
A demokrácia intézménye látványosan csődöt mondott mindenütt. A demokrácia káoszt és szabadosságot szül. Az emberek nem tudnak vele mit kezdeni és csak arra alkalmas, hogy széttagolják általa a társadalmat és utat kapjanak a romboló erők. A cselekvési szabadság végletes formában való alkalmazása révén például olyan emberek születnek meg millió számra, akik már születésük pillanatában a szociális elosztórendszerektől függnek és halálukig attól lesznek függőek. Ezzel terhelik a társadalmat, a gazdaságot. Ráadásul ezek az ellátottak tovább szaporodnak, tovább rombolva az emberi genomot, és mi, ahelyett, hogy azon lennénk, hogy fajnemesítési programokat futtatnánk le, amik által jobbá válhatunk, mert a potenciál bizonyítottan bennünk van és most már egyre jobb eszközökkel rendelkezünk arra nézve, hogy ezt végrehajtsuk.
Észre kellene venni, hogy az Új Világrend nem egy sátáni elképzelés az emberiség elpusztításáról, hanem egy civilizáció-optimalizálás, amelyben a néhány százmilliós emberiség számára egy szinte utópisztikus rendszert igyekeznek létrehozni. Hogy mi lesz a többiekkel? Nos, a hibákat korrigálni kell és a rendszer ellenségeit, illetve a rendszeren élősködőket semlegesíteni szükséges.
Gondoljátok végig: vajon rátok mennyire van szükség, és mennyire vagytok pótolhatóak? Mennyire hatékony a munkátok abban a formában, hogy jobbá tegyétek ezt a világot? Na ugye… Sajnálatos, hogy odáig jutottunk, hogy milliárdok lenullázásáról kell beszélni, de egy ilyen projektet senki nem jókedvében, és főleg nem gonoszságtól hajtva fog végig vinni. Ez igenis szükséges – a jövő érdekében.”
Több válasz és némi személyeskedés után megérkezett a nézetek bővebb kifejtése is.
2. menet: “Az Új Világrendet nem „vérben forgó szemű bankárok” irányítják, ezt most szögezzük le. Ők csupán a projekt egyes elemeinek végrehajtói, vagyis a „hasznos hülyék”. Eszközök. Nem bankár-birodalom épül, mivel az Új Világrend rendszerében a mai fogalmak szerint megszűnik a pénz és a gazdaság is. Ennél fogva nem lesz szükség sem bankokra, sem olyan szerveződésekre, amelyek céges formában termelnek profitot. Az Új Világrendről elképesztően kevés használható fogalmaitok vannak, csupán a kezdeti lépéseket vélitek látni, azt a katarzist, ahonnét az egész kiindul és lendületet vesz. Igen, ettől berzenkedtek folyamatosan, az optimalizálás eszközrendszerétől, a népességcsökkentési programoktól, a legnyomorultabb – és egyben legszélesebb – osztály eltüntetésétől, a haszontalan milliárdok halálától. Szomorú, hogy minden egyes összeesküvés-elmélet sem képes ennél tovább látni és megmutatni azt, hogy miután ez megtörténik, vajon milyen civilizáció alakulhat ki, megszabadulván a logikátlanság és célszerűtlenség ballasztjaitól.
Persze akadnak elméletek, de pusztán alap nélküli feltevésekkel, miszerint a Föld egy börtönbolygóvá válik, lesz egy max. félmilliós szuper-gazdag réteg és egy néhány százmilliós rabszolga-sereg, akiket tudatmódosító szerekkel züllesztünk félállati szintre. Ez azonban nem igaz. Az igazság az, hogy ezt a bolygót azon kevesek – hozzávetőleg félmilliárd ember – öröklik meg, akik megvilágosodottak és akik kooperatív módon gondolkodva képesek elfogadni azt, hogy a tervszerűség sokkal célratörőbb, mint egy ösztön- és véletlenszerűen növekedő társadalom-utánzat. A félmilliárdos létszám pedig biztosíthatja mindenki számára azt a jólétet, ami most a leggazdagabbak kiváltsága lehet csupán. A kérdés: Mi a jobb? Hét-nyolcmilliárd keserű, életet gyűlölő koldus, vagy félmilliárd boldog ember?
A demokrácia a háttérhatalom műve? Érdekes felvetés. Tehát az ókori Görögországban a háttérhatalom honosította meg ezt az intézményt? Kötve hiszem – úgy meg pláne, hogy van némi betekintésem az általatok háttérhatalomnak nevezett mozgalom történelmi múltjába. Elvetendő ostobaság, hogy a háttérhatalom immáron évezredek óta futtatja programjait, mivel a legelső, Új Világrend felé irányuló programok legfeljebb 300-350 évvel ezelőtt kezdődtek meg.
A demokrácia valóban illúzió, ám ezt az illúziót maguk az emberek teremtették meg maguknak. Ahogy az egész világ egy illúzió a mostani formájában és azon túl, hogy ez a rendszer fenntarthatatlan, a további, ezoterikus elképzeléseknek is csupán annyi alapjuk van, mint amennyi a demokrácia valószerűségének.
Én nem írtam olyat, hogy céltalan az életem. Azonban a legtöbbeknek az. Hiába beszélsz fizikai világról, a legtöbb ember nem részesült semmiféle ezoterikus megtapasztalásában és vélhetően azért, mert ilyesmi valójában nem létezik. A vallás eszköz, az illúzió, a hamis ígéretek, a beletörődés eszköze, végső soron a rabszolgaság egyik nagyszerű biztosítéka.
Ázsia és Dél-Amerika gazdasága lehet, hogy papíron szép mutatókat képes felmutatni, de meg kell nézni az ottani emberek hétköznapjait. Ennél nagyobb kilátástalanságot és nyomort, méghozzá tömeges mértékben nehéz elképzelni. (Persze lesz, még hozzá nemsokára.) Nem a statisztikák, a számok, átlagolások számítanak, hanem a valóság. A gazdaság illúzió.
Nem áltatok senkit azzal, hogy az Új Világrend valójában egy jó dolog. Nincs szükség arra, hogy ezt bárki elhiggye, mivel az Új Világrend így is-úgy is be fog következni. Nem hogy hasztalan az ellenállás, de érdemi akadályokat senki nem gördít elé. Szerencsére. Ti csak beszéltek arról, hogy ezt meg kell akadályozni, de igazából semmiféle hatékony eszközötök nincs erre. Még a szándék sincs meg igazán, mert a legminimálisabb ellenállási módszerekkel sem éltek. Nem mintha bármilyen partizánkodás használna. A (bio)technológiai eszközökkel bár- milyen mértékű ellenállást könnyedén meg lehet szüntetni, ráadásul kisebb bajotok is nagyobb lesz annál hamarosan, hogy bármiféle ellenállással foglalkozzatok. Csapás- képes drónok lebegnek a fejetek felett ezerszám. Génspecifikus vírusok várnak bevetésre. Agyprogramozott katonai erők alig várják, hogy rendet tegyenek. Az Új Világrend kitervelőinek kezében vannak az áram- és vízszolgáltatás nyomó-gombjai, ahogyan a bombák kioldógombjai is. Tehát senkit nem szükséges semmivel áltatni. Vagy ti olvastatok bármilyen hivatalos cáfolatot az Új Világrenddel kapcsolatban? Nem hinném. Azért nem, mert nincs ilyen. Nem akarnak áltatni senkit. Nincs rá szükség. Az Új Világrend terve meg fog valósulni.
Én sem hiszem magam pótolhatatlannak, sőt, a piramis legfelső szintén állók sem azok. Senki sem az, de minél lejjebb megyünk a szinteken, annál könnyebben lehet nélkülözni az embereket és annál inkább nem számít, hogy léteznek-e vagy sem.”
A válaszokat és ellenérveket elolvashatjátok a forrásoldalon.
Hiszel az Új Világrendben? Akkor biztos egy paranoiás őrült vagy. Netán mégsem? Az alábbi cikk arra próbál rámutatni, hogy a négy éve tartó pénzügyi válságra ajánlott globális megoldások és az ENSZ-alapú „Új Világrend” megvalósítása szorosan összefügg egymással.
Egyesek azt mondhatják, hogy kit érdekel egy aprócska és sokak számára furcsa közel-keleti ország bankvezetőjének elemzése. Azonban fontos észben tartani, hogy a hatalmi erők komoly hangsúlyt fektetnek az iszlám elnyugatosítására, és a Katarhoz hasonló kicsi közel-keleti országok tökéletes eszköznek bizonyulnak arra, hogy pénzügyi éket verjenek ebbe a komoly erőnek számító közösségbe, térségbe.
Bizonyára mindenki hallott már az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Célokról. A Wikipedia szerint közülük nyolcat mind a 193 ENSZ tagállam és legalább 23 nemzetközi szervezet elfogadott, mint 2015-ig teljesítendő célokat. Ezek a következők:
A cikk tovább taglalja Mr. Seetharaman lelkes álláspontját a kérdésben és azt is megtudhatjuk hogy jönnek ide a Millenniumi Fejlesztési Célok:
Az idézetből láthatjuk, hogy a globális szabályozási reformokat is úgy alakították, hogy azok összhangban legyenek más diktatórikus kezdeményezésekkel. A kérdés, hogy hogyan.
Ezekből a hangzatos mondatokból úgy tűnik az elit globális szabályozási menürendszerek segítségével készül a hatalom formális átvételére. Ebbe a hatalomba beletartozik a tőkeáramlás és a saját számlás kereskedés (ami meghatározza, hogy mibe fektethetünk) irányítása valamint az a kényszer, hogy a globális piacok résztvevői legszemélyesebb adataikat és legbizalmasabb üzleti információikat is megosszák a hatóságokkal, ha kereskedni akarnak.
