Az Egyesült Államok nem ment csődbe. A világ leggazdagabb országa, egy olyan ország, ahol a leggazdagabbak kivételesen jól boldogulnak. De az igazság az, hogy a gazdasága nem működik. Több szennyezőanyagot, üvegházgázt és szemetet termel, mint bármely más ország. Ezekben és számos más dologban egyszerűen kudarcot vall. De ahelyett, hogy valami jobba ruháznának be, továbbra is életben tartják ezt az idejétmúlt gazdaságot az adófizetők dollármilliárdjaiból.
A pénztelenség története a kormányzati kiadások tiszta és környezetbarát megoldások (megújuló energiaforrások, biztonságosabb kemikáliák, nulla hulladék, stb.) irányába való átcsoportosítására szólít, mely nemcsak munkalehetőséget teremt, de egészségesebb környezetet is. Ideje újjáépíteni az amerikai álmot, de ez alkalommal építsük jobbá!
A szegénység nő. A társadalmi rétegek közötti szakadék és az általános elégedetlenség növekszik. Életünk egyetlen valódi értékét, az időt arra fecsérlik sokan, hogy kimennek az utcára, tüntetnek, lázadnak, mérgelődnek és mást akarnak. Micsoda pazarlás… A lélek gazdaságát hirdető tömegek eközben szívhez szóló dalokat énekelnek és megható videofelvételekben kérik a világot, hogy “Fogjunk össze, ne hagyjuk, hogy nőjön a szegénység! Tegyünk valamit a szegénység ellen!” A szegénység ellen? Minden, amit a rendszerrel szemben teszünk, azzal energiát adunk neki! A rendszer irányítói pont ezt akarják! Érzelmeink tele vannak fájdalommal, fókuszunk tele van a rendszer ellenességével.
Tucatnyi segélykoncert szerveződött az elmúlt 30 évben, internetes aláírásgyűjtő oldalak tömkelege alakul és nemzetközi szervezetek fognak össze azért, hogy mentsük meg a bolygót és számoljuk fel a szegénységet. Küzdelem a szegénység, a kiszolgáltatottság és a terrorizmus ellen. Jó célok, de valami ellen. Egyetlen dolog nem tűnik fel senkinek: ezt a rendszert benne a szegénységgel és megosztottsággal mi hoztuk létre. Azzal, hogy rövid távon gondolkodunk. Mi szavaztuk meg a (gazdaság)politikusokat, akik olyan törvényeket hoztak (vagy engedtek meghozni, mert megvették őket!), mellyel a világ kizsákmányolása lehetséges. Mi vagyunk azok, akik nem akarjuk megérteni a pénzügyi rendszerben meglévő ellentmondásokat és mi vagyunk azok, akik továbbra is eurót meg dollárt meg yent és frankot akarunk, korlátlan hitellehetőségeket rabszolgaságba taszító adósság nélkül. A segélykoncertek és a nemzetközi összefogások persze nagyon szép dolgok, de ez mind a velejáró következménye annak a rendszernek, amit teremtettünk.
Ennek pedig a lényege néhány mondatban a következő:
A pénz – és a pénznek köszönhető fejlődés – adósságból van, banki számlákon keletkezik pénzteremtéssel, mint kihelyezett hitel. Ezzel még nem is lenne gond – mert ez valóban elősegítheti a fejlődést – de a(z ingyen) teremtett pénz kamatai nem a népeket szolgálják, hanem privát kézben lévő pénzügyi intézmények tulajdonosainak a zsebébe vándorolnak. Ezt kéne megérteni, nem pedig az utcán tüntetni. Amíg ez a rendszer marad, semmi nem fog változni. Semmi!
A világot a szeretet viszi előre de a profit irányítja. És a profit leszarja azt, hogy az emberek éhen halnak és az sem érdekli, hogy hány segélyszervezet működik, azok sikeresek-e vagy sem. Célja a saját és gazdáinak túlélése és rendkívül örül neki, hogy az emberek lelki táplálékkal vigasztalják magukat, amíg ő gyarapodik. Nem lehet elmondani elégszer. A lelki táplálékra persze szükség van, tudom. De az csak nekünk kell, mert az ember érzelmei által irányított lény. A profit imádja azt, amikor lázadásokról, meg világvégéről, meg katasztrófáktól és igazságtalanságtól hangos a média (talán nem véletlenül), mert addig se arra koncentrál az emberiség, hogy a pénzügyi tudatlanság miatt kirámolják.
A kapitalizmus a profitról szól. Hollywood is a szemedbe mondja:
Félre ne értsetek, nem a diktatórikus kommunizmust sírom vissza, imádom a szabad piacokat, csak a kapitalizmus már régen nem erről szól. Korporatokrácia (=korporációk, nagyvállalatok által kreált áldemokrácia) van, amelyben azok hozzák a politikai döntéseket is, akiknek van tőkéjük. A pénz növekedni akar, ilyen a természete. S bár triviálisnak tűnhet ez a hosszú távon elszegényítő folyamat, a kisemberek néha azért haszonélvezői is ennek a rendszernek. Például amikor a tőzsdén lévő életbiztosítási portfóliód értéke növekszik a spekulációnak köszönhetően, mert a gazdaságpolitikai döntések levegőpénzt pumpálnak a pénz- és tőkepiacokba, akkor támogatod. Ha pénzt csinálnak neked valakik (amiért nem kell dolgoznod), akkor nincs sírás-rívás, hanem tenyérdörzsölés van. Akkor jó ez a rendszer. Ha viszont buksz, akkor rossz és gonoszak a vezetők.
ország, ahol a leggazdagabbak kivételesen jól boldogulnak. De az igazság az, hogy a gazdasága nem működik. Több szennyezőanyagot, üvegházgázt és szemetet termel, mint bármely más ország. Ezekben és számos más dologban egyszerűen kudarcot vall. De ahelyett, hogy valami jobba ruháznának be, továbbra is életben tartják ezt az idejétmúlt gazdaságot az adófizetők dollármilliárdjaiból.
A pénztelenség története a kormányzati kiadások tiszta és környezetbarát megoldások (megújuló energiaforrások, biztonságosabb kemikáliák, nulla hulladék, stb.) irányába való átcsoportosítására szólít, mely nemcsak munkalehetőséget teremt, de egészségesebb környezetet is. Ideje újjáépíteni az amerikai álmot, de ez alkalommal építsük jobbá!
Forrás: www.diverziti.hu
